Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2975 Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes v itája . Az előterjesztést T/1205. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1205/10. számon kapták kézhez. Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatok számára és összefüggéseire figyelemmel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Or szággyűlés. Aki a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Meggyőző többség, köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett indítványomat elfogadta. Most megnyitom a részletes vitát az ajánlás 11 3. pontjaira. Megkérdezem, kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, így tehát a részletes vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Tátrai Miklós államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni. (Tátrai Miklós: Nem.) Ni ncsen mire. A módosító javaslatokról való szavazásra várhatóan a következő ülésünkön kerül sor. Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Napirenden kívüli felszólaló: ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : A mai napon nap irend utáni felszólalásra jelentkezett Horváth János képviselő úr: “Haladás helyett elmélyülő válság” címmel. A képviselő urat illető a szó, ötperces időkeretben. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egy héttel ezelőtt megkezdett felszólalásomat fejezném be, akkor nem volt rá teljes idő. A gazdaságpolitika egyes elemeiről volt szó, és így folytatnám. A csökkenő munkanélküliség, ami nem más, mint növekvő foglalkoztatottság, megemeli a megtermelt javak mennyiségét. Ez a növekedő kín álat mérsékeli az inflációt; továbbá a nemzetgazdaság tevékenységének visszaszorítása - ellentétben az elavult felfogással - nem mérsékeli, hanem fűti az inflációt. Az árszínvonal nem azért emelkedik, mert a termelés fokozottabban zsugorodik, mint a fogyas ztás; magától értetődik, hogy a termelésből kiszorult személy nem szűnik meg fogyasztani. Megvilágosodik így a neoklasszikus paradigma tévedése, amikor azt állítja, hogy a megszorítás gazdaságpolitikája vissza tudná fogni az inflációt. Nem, ellenkezőleg: a z árszínvonal emelkedik, és más bajok is sokasodnak. Továbbá az államháztartás egyensúlya megvalósulhat az adóráta mérséklése révén akkor is, ha a költségvetés kiadási oldala változatlan marad, mert a növekvő nemzeti össztermék növekvő adóbevételt teremt. Ilyenkor az államháztartás egyensúlya, a jövedelmek és kifizetések azonos száma magasabb számokkal valósul meg, mint történne a kifizetések zsugorításával. A kulcs a kinövekedés. Az elmélet a valóságban ismételten megtapasztalt összefüggések és eredmények modellezésén alapul, számos példát láttunk. A javaslatom tehát az, hogy az államháztartás rendbetételéhez vezető úton három jelzőtábla van, amelyeken ez áll: 1. a kiadások inflációhoz igazított reálértéke maradjon változatlan szinten; 2. maradjon változatl an szinten, százalékban az adókulcs; 3. ne legyenek akadályok a bruttó nemzeti össztermék növekedése számára. Ezeknek az irányelveknek a betartásával a költségvetés egyensúlya megteremtődik. A jelen magyar politika, beleértve a gazdaságpolitikát, valószínű leg meg kísérli cáfolni az eredményes kinövekedés lehetőségét, pedig ilyen teljesítményekre számos példa van: Finnország, Írország, Kína, és mondhatnék más tíz országot. (23.30)
