Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2898 Megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, az MDF vezérszónokának. DR. CSÁKY ANDRÁS , az MDF képviselőcsopor tja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz Nagy professzor úr után megszólalni, hiszen ő valóban az emberi oldalát világította meg azoknak a problémáknak, amelyekről e Ház falai között a kormányz at rideg, racionális és fiskális alapon próbál tárgyalni. Gondolom, azt a patkónak ezen az oldalán sem vitatja senki, hogy van az országnak egy konvergenciaprogramja, amely kimondja, hogy az elkövetkező időszakban a nemzeti össztermékből kevesebbet lehet c sak az egészségügyre áldozni, és van a Ház asztalán egy jövő évi költségvetési tervezet, amely ismételten nominálisan is a gyógyítómegelőző természetbeli ellátásokra 41 milliárd forinttal kevesebbet szán, mint az idén. Ezek után mondják önök, hogy nem fel el meg a valóságnak az, hogy lényegében a forráskivonás eszközét próbálja keresni a kormány, de a számok ezt cáfolják. Amikor a bizottsági ülésen azt mondtam, hogy ez ugrás a sötétbe, akkor arra gondoltam, hogy huszonegy munkanap múlva a Magyar Köztársaság egészségügyi minisztere a még újjá nem alakult RETek - hisz az önkormányzati választásokat követően majdnem minden megyében, illetve régióban újjá kell alakulniuk a RETeknek - számára tesz egy ajánlatot, amit titkol előlünk. Habár államtitkár asszony is mételten ígéretet tett arra, hogy azokat a hátsó számításokat, amelyek megalapozták ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, legalább a bizottság tagjaihoz el fogja juttatni, ez eddig nem történt meg, de huszonegy munkanap múlva ezeknek az ajánlatoknak a RETek előtt kell lenniük. Azt sem vitathatja senki, hogy a jelenlegihez képest 27 százalékkal csökkenni fog az akut kapacitások lehetősége. Nem kaptunk választ arra, hogy milyen alapon történt az elosztás. Már többen említették, hogy a régiók között is a százezer lakosra jutó ágyszámot illetően tapasztalható eltérés. De ha valaki szakmacsoportonként végigelemezte a meglévő adatait, akkor cáfolni tudja azt az állítást is, hogy a népegészségügyi adatokra tekintettel a kiemelt szakmák esetleges fejlesztésre k erülnek, hisz akár az onkológiai ellátást, akár a kardiovaszkuláris vagy a strokeellátást illetően az aktív ágyak száma több mint 5 százalékkal fog csökkenni a benyújtott javaslatok alapján. Itt is többször elhangzott, és tulaj donképpen időnként mi is szoktuk mondani, hogy túlméretezett a rendszer, túl pazarló. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a törvényjavaslatot, akkor előbb elemezni kell, hogy ez a pazarlás vajon miből adódik. Pazarlás alatt szerintem azt értjük, hogy a járul ékbevételek egyre kevésbé, sőt egyáltalán nem fedezik az egészségügyre történő ráfordításokat. Megoldjae ez a törvényjavaslat azt a problémát, hogy 4500 ezer úgynevezett potyautas van a rendszerben? Nem oldja meg. Erről nem szól. Erre szokták mondani, ho gy majd külön rendeletben, külön törvényben fognak erről gondoskodni. Úgy gondolom, ebben az esetben is előbb ezt kellene megoldani, mert akkor látnánk, hogy milyen a mozgástér. Azt szoktuk mondani, hogy sok a párhuzamosság az ellátásban. Megoldjae ez a t örvényjavaslat a párhuzamosságokat? Nem tudjuk, hogy megoldjae, mert csak utalás van arra, hogy a betegutat majd a későbbiek folyamán meg fogják határozni, hogy ki hova mehet és milyen módon. Mondjuk ki, hogy ez az 1997. évi egészségügyi törvényben nagy v ívmányként aposztrofált betegjogok csorbításával is jár, hiszen a szabad orvosválasztás jelentős mértékben le fog szűkülni. Arról is mindig szó van, hogy a szakmai protokollok alkalmazása nem megy Magyarországon, kivétel talán az onkológiai ellátás, mert a rra lehet azt mondani, hogy ott viszonylag jól működik. Ez is az alapját képezheti a felesleges vizsgálatoknak - ez a törvényjavaslat ezt sem oldja meg. Mit tesz ez a törvényjavaslat, hogyan próbálja kordában tartani a költségeket? Ha megnézzük a gyógyítómegelőző kasszákat, azért azt se felejtsük el elmondani, hogy az elmúlt években a gyógyászati segédeszköz- és a gyógyszerkassza kivételével a többi kassza mindig kereten belül maradt, sőt tavalytavalyelőtt megtakarítások is keletkeztek ezeken a kasszákon, amit a kormány elfelejtett visszaosztani az érintetteknek. Az alapvető probléma tehát nem itt leledzik. Ez a törvényjavaslat semmi mást nem tesz, mint hogy a hozzáférést szűkíti, akkor, amikor - keringenek
