Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. SCHVARCZ TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2885 nem is lehet, és nem is szükséges mindenütt szülészeteket fenntartani, különösen nem az ország azon 90 szülészetén, ahol évi 300 szülés alatt van a szülésszám, és nincs ott gyerekorvos a szülés kapcsán. Tehát ha azt nézzük, hogy mit ad a mai rendszer, akkor igazságtalan ilyen szempontból, mert az a szülőnő ugyanúgy megérdemli a biztonságot, m int a budapesti egy kilométeres körzetben lévő, öt PICcel rendelkező szülészeteken. Tehát meg kell nézni azt, hogy mit tudunk biztosítani, és ahhoz viszont a régi, korszerűtlen és felesleges részektől meg kell szabadulni, hiszen ha ezektől meg tudunk szab adulni, és átalakítjuk krónikussá, rehabilitációs osztállyá, akkor több forrás jut az aktívakra, több forrás jut azokra, amelyek megmaradnak. Egy másik tévhitet szeretnék eloszlatni, és itt a minisztérium kommunikációjában is hiba volt, ugyanis számos list a jelent meg az úgynevezett súlyponti kórházakról. Számuk változó volt: 21, 50, 54 vagy most 31. Itt kérdezték már, hogy mi 30, miért, mi mennyi. Tulajdonképpen nem tudni, hogy miért jelentek meg azok a számok, és ez jelentett egy olyan érzést az emberekbe n, hogy az ő kórházuk egy másodrendű kórház, nem súlyponti kórház. Ki kell jelenteni, hogy a súlyponti kórházon kívül is van kórház, a súlyponti kórházon kívül is van élet. Tehát nem kell mindenütt súlyponti kórházat létrehozni, hiszen az nonszensz, hogy m indenütt maximális diagnosztika, azonnali hozzáférés, 24 órás ügyelet, sürgősségi osztály, minden legyen; ez finanszírozhatatlan. Viszont ha azt nézzük, hogy az 50 kilométeres lefedettségi körökben vannak hiányosságok, és vannak olyan területek, amelyek va lóban egy kicsit kilógnak, és a már megjelent változatban ezek egy része korrigálásra került, akkor ebben a vonatkozásban valószínű, kell egy kicsit előbbre lépni, hiszen pontosan meg kell nézni azt, hogy valóban a súlyponti kórházak köre lefede minden eg yes területet, nincseneke fehér foltok, mint ahogy volt SzabolcsSzatmárBereg megyében. Ez orvoslásra került, de én azt hiszem, hogy találhatnánk még a térképen fehér vagy majdnem fehér foltot. Tehát erről mindenképpen kell beszélni, és kell vitatkozni r óla, hiszen meg kell nézni, hogy mi az, ami még itt változásra szorul. A másik a területi kórházak vonatkozásában: számos olyan területi kórház van ma Magyarországon, ahol szakmailag magas szintű, megkockáztatom, országos szintű ellátás folyik. Ezeknek a v édésére, levédésére a korábbi LXIII. törvényben voltak az úgynevezett védett tárgyak, itt viszont mi a funkciót szeretnénk megvédeni, és nyújtunk be hasonló módosító javaslatot, hogy ezek a funkciók ne veszhessenek el, és a progresszív ellátás tekintetében megmaradjanak. Most nem akarok kórházpéldákat mondani, mert akkor ez a reklám helye lenne, de mindenki tudja, hogy hemodinamikai ellátásban vagy más szívritmuskezelésben a területi kórházakban is végeznek komoly és országosan kiemelkedő ellátásokat. A LXI II. törvény végrehajtásának melléklete mutatja, hogy nem egyforma módon történt a megyéknél az ágyszámok csökkentése, és itt a középdunántúli régióra szeretnék utalni, ahol mi eminens módon teljesítettük a számunkra kirótt ágyszámleadást, és így azt eredm ényezte a LXIII. törvény, hogy Fejér megyében plusz 1,26 százalékkal több ágy kellett volna, mint amennyi valóban létrejött, de Veszprém megyében és KomáromEsztergom megyében is több ágy került leadásra. Most ebben a régióban a leadandó aktív ágyak száma még tovább csökkenti az országos átlaghoz való elmaradást. Tehát ezeket is mindenképpen helyre kell hozni, és módosító javaslatokkal ezeken valószínű, lehet változtatni. Tehát a módosító javaslataink irányulnának arra, hogy mindenütt legyen valamilyen olya n ellátás, ami biztonságot nyújt a betegeknek. A másik pedig: az egész fejlesztési irány, a sürgősségi betegellátás fejlesztése, a mentőállomások fejlesztése eredményezi azt, hogy megközelíthető, és időben a kórházba juthatnak azok a betegek, akiknek erre szüksége van. Ezt egy komplex, átfogó tervben kell megvalósítani, és ez ennek a reformcsomagnak egy nagyon fontos lépése, ez a kórházátalakítási törvény, ami nemcsak átalakítást, hanem fejlesztést is jelent. Számos érv és ellenérv hangzott el a vitákban a rról, hogy milyen jó a kiskórház, a nagykórház, hogy a kórházak üzemszerűen működnek, vagy embertelen nagy gyárként működnek. Van érv, ami a kiskórház mellett szól, van érv, ami a nagykórház mellett szól; én azt hiszem, hogy itt a középutat
