Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 28 (39. szám) - A Szülőföld Alapról szóló 2005. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2819 Ennek az intézményrendszernek számos ágazata és vonulata van. Ilyen volt például a Határon Túli Magyarok Hivatala, amely hosszú időn keresztül töltötte be hivatalát és funkcióját a határon túli magyarok, a Kárpátmedencei és a Kárp átmedencén kívüli vagy túli magyarok megelégedésére. És ilyen volt az az alapítványi rendszer, amelyet szintén az Antallkormány hozott létre 1992ben. Ekkor kormányhatározat alapján jött létre az Illyés Közalapítvány, aztán e tájban jött létre az Apáczai Alapítvány is. Engedjék meg, hogy csak az Illyés Alapítványról beszéljek. Azért választotta az akkori kormány ezt a formát, az alapítványi formát, méghozzá a kormány által ala pított módon, hogy a lehető legszélesebb társadalmi konszenzust teremtse meg egy olyan ügyben, ami e nélkül a konszenzus nélkül nehezen művelhető eredményesen, és nem működhet úgy, ahogy kell: ez az ügy pedig a határon túli magyarság ügye. Ha visszatekintü nk az elmúlt másfél évtizedre vagy 18 évre, hiszen nyilván a rendszerváltás előtt is egyetértés volt ebben, akkor meg kell állapítanunk, hogy ha kevés dolog is akadt, amiben konszenzus közeli állapotba tudtak kerülni a magyar politikai élet szereplői, a ha táron túli magyarság ügye ezek közé sorolható. Az a vád, illetve az az állítás, az az érvelés, amelyet kormánypárti képviselőtársainktól hallunk, hogy az európai uniós csatlakozás, a modernizáció lépéskényszer elé állította a kormányt, é s most valami új megoldást kell az új kihívásokra találni, én azt gondolom, nem kellően és nem teljességgel megalapozott. (10.40) A Szülőföld Alap létrehozása ebben a rendszerben valóban új elem, és amikor a kormány ezzel a javaslattal előállt, akkor mi ne m is álltunk ennek ellen, sőt jó dolognak tartottuk, hiszen ez kifejezetten egy olyan alap, ami a szülőföldön való maradás gazdasági feltételeit hivatott megteremteni. Egy olyan támogatási forma, ami a határokon túli magyarok vállalkozásait, kezdeményezése it, a gazdasági életben való aktív részvételüket, szerepvállalásukat hivatott támogatni, és ez a dolog így rendjén is van. Színesedett a paletta, egy olyan új elemmel egészült ki a sor, ami ennek a tevékenységnek a gazdagodását segítette elő, ami szélesíte tte a lehetőséget a határokon túli magyarok előtt. Még azt is mondhatnám, hogy a kormány hozzátett valamit ahhoz a munkához, amit elődei kezdtek el, és aztán mindenki folytatta. A most előttünk fekvő törvényjavaslattal sem lenne semmi baj egyébként, mert e ngem különösebben nem zavar, hogy milyen testület fogja elosztani azt a pénzt, ami oda való. Ha a miniszterelnök úr úgy gondolja, hogy neki ebben nagyon fontos szerepet kell vállalnia, hát akkor vállaljon! Ha a miniszter úr így gondolja, akkor ő is vállalj on, ezzel nincs baj. A baj azzal van, hogy megvontak olyan forrásokat a határokon túli magyaroktól, amelyek idáig jó szolgálatot tettek, hiszen ez a törvény önmagában nehezen értelmezhető. Meg kell nézni a pont most tárgyalás alatt lévő 2007es költségveté si törvényt, és kiderül, hogy ennek a Szülőföld Alapnak a költségvetési forrása pont akkora, mint az Illyés Közalapítvány forrása volt, mondjuk, két esztendővel ezelőtt, az Illyés Közalapítvány pedig nulla forinttal szerepel a mostani költségvetési törvény tervezetben. Tehát arról van szó, hogy egy nagyon jelentős forráscsökkenést fognak elszenvedni a határokon túli magyarok, és arról van szó, hogy ez bizony hiányozni fog, és ennek a hiánya erőteljesen meg fog látszani a következő esztendőkben, de már a köve tkező esztendőben is. Ugyanis a kettő nem helyettesíti és nem váltja ki egymást. Az egy nagyon hibás felfogás, ha csak arra hegyezzük ki a mondandónkat és a céljainkat, hogy az Európai Unió megnyíló lehetőségeiből úgy tudnak majd részt szerezni maguknak a határokon túli magyarok, ha kellő támogatásban részesülnek. Egyfelől az Illyés Közalapítvány forrásainak egy jelentős részét már a tavalyi esztendőben úgy csoportosította át a kuratórium, hogy a felhasználható összeg 20 százaléka kifejezetten az uniós csat lakozás elősegítésére vagy e célból volt pályázható, tehát csak olyan pályázatokat fogadott be a kuratórium, ami az uniós csatlakozásra való felkészülést jelentette a határokon túli magyarok ügyében. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amire most hivatkozi k a kormány, és most hivatkoznak a kormánypárti képviselők, azt az Illyés Közalapítvány
