Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 27 (38. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2768 (19.40) Nem lehet ugyanaz az elvárás tekintetében, ha mondjuk, egy rövidíte tt futamidejű képzés keretei között valósul mindez meg. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy szükségszerű ennek a két dolognak az egymástól való elválasztása még akkor is, ha nagyon sok rokon elem, rokon gondolatiság van az akkreditációs folyamatrendszer ki alakítása tekintetében. Ezt mindenképpen szerettem volna Kuzma képviselőtársam figyelmébe ajánlani az általa elmondottakhoz illesztetten is. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kuzma Lá szló képviselő úrnak. KUZMA LÁSZLÓ (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ha arról lenne szó, hogy szükség vane programakkreditációra, akkor teljes mértékben egyet tudok érteni, de itt nemcsak arról van szó, hanem intézményakkreditációról is, és hogy képese… - nem akarnám felsorolni azt, amit egyéb jogszabályok is megfogalmaznak arra vonatkozólag, hogy mi szükséges, hogy egy intézmény képes legyen erre. Egyet tudok érteni azzal, hogy ilyen formában próbáljuk meg kiszűrni azokat a meglévő vagy feltételezhetően piacra törekvő kóklereket, akik nem alkalmasak arra, hogy a felnőttképzésben részt vegyenek. Én tehát a magam részéről a szigorítást el tudom fogadni, de igazából itt arról van szó, hogy az állami forrásokhoz hozzáférhetneke, ha felnőttképzést alanyi jog on végeznek az iskolák, amelyek nem akkreditáltatták magukat. Akkor bizony a munkaerőpiacnak egy újszerű és újfajta felosztásának vagyunk e tekintetben tanúi, ahol be kell vallanunk őszintén - lehet, hogy részemről ez nem bevallás, hanem inkább vád , hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Ma az oktatási piac némiképpen beszűkül, és ennek megfelelően némiképpen szelektálni szükséges. De pillanatnyilag más törvényben meghatározott helyen szerepel, és nem kell részleteznem azt, hogy mit jelent, hogy alanyi jogo n: alanyi jogon képezhet felnőtteket egy adott iskola. Erre elfogadjuk őt, de állami forrásokhoz már nem juthat hozzá. Ezt viszont diszkriminációnak tartom, és ezért tartom azt a megoldást jónak, ami e mentén akár enyhítést és egyszerűsített akkreditációt tesz lehetővé azok számára, akik teljes időben, tehát iskolarendszerben képesek képezni, de a felnőttképzési piacon ilyen formában nem vehetnek részt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , mert nem kapnak hozzá állami támogatást , tehát sántít egy kicsit a kutya. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, ezzel a mostani kétpercessel a magam részéről tudom zá rni a disputát, tehát csak azt szeretném jelezni, hogy nyilván a munkaerőpiacon vagy a képzési piacon - kinek hogy tetszik ez - van körülbelül 5 ezer olyan cég, magánvállalkozás, amely ezzel a tevékenységgel foglalkozik. Ma ismereteim szerint ezeregynéhán yszáz - ezeregy, ezerkétszáz - azok száma, akik akkreditáltak. A biztonság nyilván az akkreditáció mögött húzódik meg. Nemcsak a programakkreditációk mögött, hanem az intézményi akkreditációk mögött is meghúzódik, tehát államilag nyújtott források tekinte tében meggyőződésem szerint akkor lehetünk kölcsönösen nyugodtak, ha olyan szervezetek veszik igénybe ezeket a forrásokat nyilván annak érdekében, hogy másokat tudással ruházzanak fel, ha ez a mögöttes tartalom, ez az akkreditációs háttér megvan. Azt gondo lom e tekintetben, ha mondjuk, a felnőttképzés piacán akar bárki forráshoz jutni, akkor a versenypozicionális helyzetekkel, azokkal a sajátossági jegyekkel ugyanúgy szembe kell néznie, mint bárki másnak. Az dicséretes dolog és szükségszerű feltétel, hogy e gyébként más képzési keretekhez illesztetten tevékenységet tudjon folytatni, és ehhez a jogosítványai meglegyenek. De
