Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Professzor Valeriy Dimitrov, a bolgár állami számvevőszék elnökének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
268 De amit én ettől fontosabbnak tarto k, az az, hogy a 2000. évi beszámolójának és mérlegének az auditálása során a könyvvizsgálók mindegyik alapnál, így tehát a Munkaerőpiaci Alapnál is megadták a hitelesítést, vagyis a beszámolók vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről megbízható és valós k épet adnak. Azt gondolom, ez igen fontos dolog. S mindezek mellett azt lehet elmondani, hogy a 2005ös esztendőben akár a jóléti funkciók, akár a szociális ellátásra fordított pénzügyi kondíciók, a bruttó nemzeti termék GDParányos számottevő emelkedéséről lehet számot adni, csak a példa kedvéért mondom, 2004ben 30,8 százalékos, 2005ben pedig közel 31,8 százalékos mértékű volt GDParányosan a jóléti funkcióra fordított nagyságrend. Itt az 1 százalékok nyilván jelentős mértékű, nem egymilliós, nem tízmilli ós, hanem több milliárd forintos nagyságrendű tételeket jelentenek. A gazdasági funkciók terén is, ha ugyanezt a mérlegelést tesszük, tehát ha a bruttó nemzeti termékhez viszonyított arányos változást nézzük, akkor azt lehet látni, h ogy egy intenzív expanzió, egy intenzív növekedés következett be, hiszen 2005ben a gazdasági funkciók terén 14,5 százalékos mértékű volt a növekedés üteme, tehát az expanziója. Ez a növekedés gyakorlatilag azt jelenti, hogy mintegy 10 százalékos növekedés sel ér fel az összes állami kiadás részarányához viszonyítottan. Fontosnak tartom mindezek mellett megemlíteni azt is, hogy az adósságkezelésnek a részaránya az összkiadáson belül a 2005ös esztendőben csökkent. És akkor néhány gondolatot engedjenek meg a 2005ös esztendőhöz illesztetten a munkaerőpiaci sajátosságokkal kapcsolatosan. Mielőtt ezt megtenném, azelőtt, bár már nincs közöttünk, de Karsai úr hozzászólásához illesztetten annyit szeretnék elmondani, hogy meghivatkozta, hogy 2000ben arról esett sz ó, hogy majd 2006ban euró is lehet Magyarországon. Igen, csak hát a 2000es esztendőt követte egy 2001es és 2002es, amikor is a gazdasági növekedés üteme mértékadó csökkenést mutatott, gyakorlatilag a 22,5 százalékpontos mértékű növekedés igazolódott v issza, ami a korábbi évek gazdasági növekedési üteméhez mérten messze alacsonyabb volt. Ez még nem a Medgyessykormány, nem, ez még az azt megelőző kormány időszakára esik. Ilyen értelemben nyilván minden kormánynak, színétől függetlenül, felül kell gondol nia azt, hogy mit is tud tenni abban a kérdésben, amiről az előbb beszéltünk. Az elhalasztott lehetőségek sokaságát nem akarom én most felsorolni a 2000es, 2001es esztendőre vonatkoztatva, csak jelezni szerettem volna mindezt. A másik ilyen kitekintés, a mi azzal az 1,4 millió forintos egy főre vetített teherrel kapcsolatosan jelenik meg: én emlékszem arra is, hogy, mondjuk, négy évvel ezelőtt ennek a mértéke nem nulla forint egyenértékkel bírt, hanem közel volt az egymillió forintos nagyságrendhez. Magyar ul, ezzel azt szeretném mondani, hogy nem másfél évnek, nem négy esztendőnek a termése az, hogy egy főre vetítetten 1,4 millió forintos teherrel kell számolni fejenként, hanem bizony ez 16 esztendő termése. No, a 16 esztendő termésével eddig Magyarországon egyetlenegy politikai erőnek, egyetlenegy miniszterelnöknek nem volt bátorsága szembenézni. Gyurcsány Ferenc az a miniszterelnök Magyarországon, aki ezt vállalta a maga kockázatával együtt is, mert úgy gondolja - megítélésem szerint helyesen , hogy a szü kségszerű kiigazításokat meg kell tenni, az egyensúlyt biztosítani kell, hiszen ha ezt nem tesszük meg, akkor olyan fejlesztési forrásoktól is eleshetünk, amelyek Magyarország számára mértékadó mozgáslehetőséget adnak a későbbiekre vonatkoztatva. A munkaer őpiac 2005ben: 2005ben ez a munkaerőpiac úgy működött, mint az előtte levő esztendőben, magyarul: beengedő, befogadó jellegű volt, nem arra törekedett, hogy kiszorítson. Emlékszem én arra az időszakra is, ami a 2000es, 2001es időszak volt, amikor a reg isztrációban levő munkanélküliek számának a csökkentése volt az elsődleges cél, és nem az, hogy gazdaságilag aktívvá tegyenek embereket. Én azt gondolom, sokkal inkább jó az, ha megengedő, beengedő, befogadó jellegű egy ellátórendszer, még akkor is, ha a r egisztrációs számok adott esetben magasabb értéket mutatnak, ha a regisztrációs rátaérték 7,2 százalékos, már csak azért is, mert mindezek mellett a régióban, a környezetünkben levő országok tekintetében egyébként ez a legkisebb regisztrációs munkanélkülis égi rátaérték.
