Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2651 Önmagában az új finanszírozási rendszer egyetlen fillért sem von ki a közoktatásból. Az új finanszírozási rendszer pusztán annyit idéz elő, hogy míg eddig, mondjuk, az 14. évfolyamot ugyanúgy finanszíro ztuk, az 58. évfolyamot ugyanúgy és a középiskolát ugyanúgy, addig az új finanszírozási rendszerben évfolyamonként változó lesz a normatíva, annak megfelelően, ahogy egyébként a közoktatási törvény is más és más kötelező feladatokat ír elő az egyes évfoly amokon. Az új finanszírozási rendszer tehát nem tesz egyebet, mint átrendezi az egész közoktatáson belül, az évfolyamokon belül a finanszírozást. Ami egyébként ténylegesen forrást von ki a közoktatás rendszeréből, az az, hogy az ehhez a teljesítménymutatóh oz rendelt normatív támogatás összege 2 millió 550 ezer forint. Ennek következtében igaza van egyébként mindenkinek, aki ezt mondta, a 20072008as tanévben mintegy 7,27,3 százalékos forráskivonás valósul meg a közoktatásban. Értelemszerűen ezt a forráski vonást úgy lehetne megszüntetni, hogyha ezt a 2 millió 550 ezer forintot, mondjuk, 2 millió 700valamennyire emelnők föl. Tett erre egyébként TataiTóth képviselőtársunk javaslatot. Ezzel a javaslattal az egyetlen probléma az, hogy áthúzódó hatásai miatt m ár egy év múlva is finanszírozhatatlanná válik. Mindenesetre ez a javaslat valamelyest kisimítaná az átmenetet, ez kétségtelen tény, vagyis azt a drasztikus változást, ami éppen a belépő évfolyamokon, tehát az 1., 5., 9. évfolyamon valósul meg, valamelyest mérsékelné, és természetesen akkor a későbbi évfolyamokon lenne meredekebb a csökkenés. Még egyszer azonban: ez a finanszírozási rendszer önmagában semmiféle forráskivonást nem jelent, ez pusztán jobban tükrözi, hogy úgy mondjam: tükröt tart a fenntartó e lé a tekintetben, hogy melyek az államilag kötelezően előírt feladatok az egyes évfolyamokon, mennyi az erre jutó pénzösszeg, és mennyi az a pénzösszeg, amit a fenntartó saját elhatározásából a helyi pedagógiai programokban vállalt többletfeladatok finansz írozására juttat az intézményben. Második témaként a ma ugyancsak sokszor pertraktált művészetoktatásról néhány szót. Tisztelt Ház! Erről is vitatkoztunk ma már. A helyzet az, hogy a művészetoktatásból történő forráskivonás, ahogy a benyújtott módosító ind ítványokat nézem, a Ház mindkét oldalának fáj. Mindenki megpróbál valamilyen korrekciót ebben végrehajtani, ugyanakkor azt kell mondani, hogy ha aközött kell választani, hogy a pénzt onnan vesszük el, ahol a gyerekeinket írni, olvasni tanítják meg és az al apvető készségekre, vagy ahol az alapfokú művészetoktatás folyik, akkor, ha muszáj, még mindig inkább az utóbbiból vagyunk kénytelenek forrást elvonni. Mindenesetre a benyújtott módosító indítványok igyekeznek különböző megfontolások alapján, más és más mó don korrigálni ezt az elvonást. Az egyik például, és erre szeretném a figyelmüket felhívni, amelyik helyreállítaná a korábbi normatívákat a hátrányos helyzetűek esetében - a közoktatási törvényben pontosan definiált, hogy mit jelent a hátrányos helyzet , és mások esetében vonna el, magyarán: ott, ahol egyébként a törvény által amúgy is előírt egyéni hozzájárulás beszedhető, a törvény megtiltja azt, hogy hátrányos helyzetűtől hozzájárulást szedjenek az alapfokú művészetoktatáshoz. No, ahol viszont nem tiltj a meg, ott erre lehetőség van, vagyis ott volna érdemes a normatívát esetleg csökkenteni, és másutt helybenhagyni. A harmadik ilyen témakör a tankönyvellátás. Régi vita, hogy mindenkinek ingyenes tankönyv vagy a rászorulóknak ingyenes tankönyv. Úgy látom, hogy az a javaslat, ami most a törvényjavaslatból körvonalazódik, korrekt módon köt kompromisszumot e között az álláspont között. Mindenkinek, aki rászoruló, ingyenes tankönyv, és hogy ki a rászoruló, azt kiki maga dönti el. A konstrukció ugyanis olyan, h ogy az ingyenes tankönyvet nem feltétlenül új tankönyv juttatásával, hanem az iskolai könyvtáron keresztül kikölcsönzött tankönyvekkel, több évfolyamon keresztül használható tankönyvekkel is lehet vagy esetleg kell teljesíteni. Ebben a helyzetben nyilvánva ló az, hogy aki rá van szorulva erre, az kölcsönözni fogja a tankönyvet akkor is, ha az használt, aki nincs rászorulva, aki úgy gondolja, az pedig meg fogja vásárolni piaci áron a tankönyvet a gyermekének.
