Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Professzor Valeriy Dimitrov, a bolgár állami számvevőszék elnökének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Áder János): - KARSAI PÉTER (MDF):
266 Játsszunk el egy gondolattal, tisztelt képviselőtársaim! Úgy emlékszem, 2000ben volt még az a pillanat, amikor majdhogynem mindenki, a közgazdászok, a hozzáértőbb emberek is abban nagyjából egyetértettek, hogy az euró bevezetésének várható id őpontja 2006. Gondoljanak bele, most 2006 végén járunk, ha most benyúlunk a zsebünkbe, és elővesszük az eurót, mert akkor még erről volt szó, akkor ez volt a realitás, akkor ma az államháztartás hiánya 3 százalék, az infláció 3 százalék alatt van, a bruttó adósságállományunk 60 százalék alatt van, és mindaz, amiért itt ma egymásnak válaszolgatnak önök, nem úgy van. Akkor van egy stabil, kiszámítható euróval fizető polgárunk, illetve van egy olyan országunk, amelyik a rendszerváltó éllovasból nem küzdötte le magát a rendszerváltók sereghajtójává. És ha ma van itt ember, aki meg tudja mondani, hogy egyébként az eurót mikor fogjuk bevezetni, kérem, próbálja meg. Én már azt hallottam, hogy 2013 és 2015 között nyílik erre lehetőség. Mik is azok a maastrichti krit ériumok? Még egyszer: 3 százalékos infláció, 3 százaléknál nem lehet több a költségvetési hiány, és 60 százaléknál nem lehet több a bruttó adósságállomány. Kérem szépen, ez az Európai Unió nemzeti minimuma. Most ezt így fogalmazom, hogy jól értsék. Az MDF hányszor, de hányszor elmondta, próbáljunk megegyezni nemzeti minimumprogramban. Például tegyünk magunkra szájkosarat; ez egy szájkosár azon felelőtlen politikusokon, vagy akár kormányzatokon, akik még akkor is, amikor már szakad az ég, és az egekben jár a z adósságállomány, felelőtlen ígéretet tesznek, sőt olyat, amit meg sem tesznek. Egyébként Gyurcsány Ferencre nem azért neheztelek, mert Balatonőszödön “igazat mondott”, hanem azért, mert amikor odaállt a kormány rúdjához, és látta azt, hogy kérem szépen, itt nagy a baj, akkor nem tette meg azt, amire felesküdött. Én ebben a parlamentben több miniszterelnököt hallottam esküdni, legelőször Antall Józsefet. Miután Antall József megtette esküjét, utána elmondta frakcióülésünkön: jegyezzétek meg, mi kamikaze ko rmány leszünk, és erre rá fog menni a pártunk, de nem tudunk mást csinálni; azért, mert felelősen látta az ország előtt álló óriási problémákat. Tessenek visszaolvasni Bokros Lajos tegnapelőtti Népszabadságbeli nyilatkozatát! Azt mondta, Bokros Lajos mond ta, hogy ebben az országban még minden kormány füllentett, kivéve az elsőt. Akkor értettem meg, hogy Bokros Lajos miért volt ott 199192ben a frakcióülésünkön. Akkor értettem meg, eddig nem tudtam. De ez csak egy kitérő. Amikor az ember az okait keresi an nak, hogy idáig jutottunk, hogy 14 000 milliárd nyomja minden magyar állampolgár vállát, ez 1 millió 400 ezer forint a csecsemőtől az aggastyánig, akkor elkezdi nézegetni, hogyan jutott ide. Milyen okok vannak azon kívül, hogy felelőtlenek vagyunk? Kérem s zépen, 2000 óta 12szer lehetett módosítani az államháztartási törvényt, amelynek következtében 5 százalékra engedték meg a kormánynak a szabad mozgásteret? Tudják, mennyi volt ez 1990ben, az Antallkormány idejében? 0,4 százalék. Ez éppen 12szerese már annak. Ez most aktuálisan 750 milliárd forint, amelyet a kormány a legjobb úri jókedvében úgy költ el, ahogy akar, aztán majd beszámol róla. Hát idáig jutottunk? És akkor, Szabó képviselő úr, ne haragudjon meg érte, de hogyan mondhat ilyet itt ön, hogy az állam túlköltekezett?! Bocsánatot kérek, az állam egy módon költekezik túl, amikor egy költségvetési törvényre önök az igen gombot megnyomják, onnantól kezdve felhatalmazzák a kormányt, hogy túlköltekezzen. Azaz túlköltekeztünk, és ezt a felelősséget nem l ehet megkerülni, mert önök 2002 óta rendszeresen megszavazzák a költségvetést, az igen gombra teszik az ujjukat. Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt négy esztendőben bárki is egyszer mellé nyomott volna. Mint ahogy arra sem emlékszem egyébként, hogy a már tal án több tízezer módosító javaslat közül, amit hol innen, hol onnan, hol ez a frakció, hol az a frakció beadott, egyetlenegy érdemi javaslat is átment volna. Hol a felelősség a 14 000 milliárd dolgában? Sokáig lehetne folytatni. Azért nem tehetem, mert még egy képviselőtársamnak szeretnék időt hagyni. Nagy baj, hogy 2000ben a nemzeti minimumban például az euró bevezetésében nem sikerült megegyezni. Ha akkor ezt megtesszük, amikor ez még realitás volt, akkor ma nem kellene szembenéznünk azzal, hogy akár fori ntválság fenyegethet, az a gazdasági csődhelyzet, ami most
