Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
2640 korábban benyújtott módosító javaslatunkat tovább finomítottuk, pontosítottuk. A körn yezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztérium fejezetében a beruházási előirányzatok között szerepel a vízkárelhárítási művek fejlesztési és állagmegóvási feladata. E feladatokra mindösszesen 114 millió forintot tervez a jövő évi költségvetés, ami különöse n akkor tűnik kevésnek, ha megnézzük, hogy milyen feladatai, milyen kötelezettségei, törvény által előírt kötelezettségei vannak a magyar kormánynak, illetve az államnak, és mekkora a felelősségünk ezen a területen. Csak utalni szeretnék arra, hogy a 114 m illió forinttal szemben, amely most az előterjesztésben szerepel, az előző évben 1 milliárd forint szerepelt a 2006. évre elfogadott költségvetésben. Ugyanúgy problematikusnak és kevésnek találjuk a vízkárelhárítási létesítmények fenntartására előirányzot t összeget, amely 1 milliárddal szerepel a költségvetésben, míg tavaly közel 2 milliárd forintot tartalmazott a költségvetés. Az árvízvédelmi rendszer előírt biztonság szerinti védképességének kiépítése alapja az árvízi védekezésnek. Úgy ítéljük meg, hogy az előírt mértékű árvízi fejlesztés végrehajtása nélkül a Duna, a Tisza vagy a Körösök mentén nő az árvízi elöntés kockázata. (17.00) Szükséghelyzetben a védekezési költség a ki nem épített töltésszakaszon tízszerese a megfelelően kiépített és rendszeresen karbantartott védvonalakéhoz képest. Arról már nem is beszélve, hogy az árvízi krízishelyzetet követően a helyreállítás költségei tíz, illetve százmilliárdokba is kerülhetnek, attól függően, hogy mekkora volt a káresemény. Nem engedhető meg tehát, hogy a megkezdett beruházásokat szüneteltetni kelljen, nem engedhető meg az, hogy ezeknek a befejezése a beláthatatlan jövőbe csússzon. Az elégtelen ráfordítás miatt a nagy tavaink esetében veszélybe kerül a megbízható vízszintszabályozás, ami - emlékezzünk a Ba latonra vagy a Velenceitóra - szélsőséges vízállások kialakulását eredményezheti. A rekonstrukciók elmaradása esetén a folyami nagy műtárgyak esetleges üzemzavarai veszélyeztetik a térségi vízszétosztást, illetve a vízátvezetést. Beláthatatlan gazdasági k övetkezményekkel járna az is, ha működési zavar következhetne be olyan helyeken, mint Tiszalök, Kisköre vagy a Kvassayzsilip, a siófoki zsilip. A belvízátemelő szivattyútelepek üzemeltetésének minimális szintre korlátozása egyes belterületek víz alá kerül ését eredményezheti. A szivattyúzás elmaradása a szivattyútelepek elöntéséhez, tönkremeneteléhez vezethet. Az állami tulajdonú csatornák befogadóképességének csökkenésével a társulati, üzemi, önkormányzati csatornák vize nem tud elfolyni, és jelentős elönt éseket okozhat, eredményezhet bel- és külterületeken egyaránt. Az állami kezelésben lévő patakmedrek vízelvezető képességének csökkenéséből adódó elöntések további károkat okozhatnak, melyek az állam számára jelentős kártérítési, kárenyhítési kötelezettség hez vezetnek. Az elmondottak szerint tehát a Szabad Demokraták Szövetsége nevében szükségesnek tartom, hogy a vízkárelhárítási művek fejlesztési és állagmegóvási feladataira további 500 millió forintot, míg az üzemeltetési, fenntartási költségekre szintén további 500 millió forintot csoportosítsunk át a költségvetésből. Szólni szeretnék még a hátralévő időben más módosító javaslatainkról, így például a területfejlesztési tanácsokra fordított működési költségekről. Úgy ítéljük meg, hogy a kormányprogramban megfogalmazott célokkal összhangban nem indokolt a továbbiakban a megyei területfejlesztési tanácsokat fönntartani, nem indokolt erre a célra a költségvetésben 120 millió forintot elkülöníteni, hiszen ha megnézzük, hogy milyen feladatokat látnak el most a megyei területfejlesztési tanácsok, ha megnézzük, hogy milyen források fölött diszponálnak, akkor teljesen indokolatlan a működtetésük. Tulajdonképpen csak a vis maior összegek maradtak már ott a megyei fejlesztési tanácsoknál. Ezeknek az összegeknek a szé tosztásáról azonban nem feltétlenül kell, hogy megyei szinten, akár alacsonyabb kistérségi, akár magasabb, regionális szinten is dönthetnek e források felhasználásáról.
