Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
2612 köszön vissza sajnos a miniszteri meghallgatásban Kiss Péter miniszter úr merkantil szemlélete, aki a szociális szférát megrendelőkuncsaftszolgáltató viszonyra degradálta. Nem így v an, ez a szektor a mi véleményünk szerint az ország szeretettartaléka. Ahogyan gondoskodunk az idősekről, betegekről, az mutatja meg az épekről, a középosztályról, a fiatalokról, a családokról, a munkavállalókról való gondoskodásunk szemléletét, de a felem elkedés útjáról vallott szemléletet is. Éppen ezért a szociális szektor egy lakmuszpróba, jelző szerepe vitathatatlan. A második nagyon fontos adottsága kényszerűen a szociális szférának az, hogy a kormányzati hibák, mulasztások, bűnök előbbutóbb mindmin d ebben a rendszerben bukkannak majd fel, legyen szó a nyugdíjrendszer átalakításáról, amely éppen a rendszerben részt nem vevők, abból kiszorulók nagy tömegeire nem figyel empatikusan, vagy a gázár drasztikus emeléséről, ahol a támogatási rendszerben a gy ermek 0,7es szorzóval szerepel, mintha annak elég volna húsz fok helyett csak tizennégy fok. A harmadik szempont az, hogy a szociális szféra az, amelyben nem lehet erőszakkal fellépni, mert a megszorítások, normatívacsökkentések, visszafejlesztések éppen ezt jelentik. Egy kicsit a Száll a kakukk fészkére Főnénijének a magatartására hajaz mindez, ami ellen előbbutóbb az “ápoltak” fellázadnak. És most az ápoltakat idézőjelbe teszem, bár önök olykor szinte az egész társadalmat ápoltnak, zártintézeti beutaltn ak képzelik. Kérem, hogy nézzék meg ezt a filmet, mert ebben a parabolában benne van a mai, sajnos nagyon is veszélyes helyzet. (Dr. Avarkeszi Dezső: Mi ugyanúgy olvasunk…) A negyedik szempont az, hogy a szociális szféra az a terület, ahol a legvédtelenebb ek, a legkiszolgáltatottabbak vannak, akiknek ráadásul az érdekérvényesítésük olykor nagyon gyenge is, ezért erre nekünk különösen figyelni kell. Az ötödik egy kérdés: dolgunke az, hogy megkeressük minden egyes tétel esetében azt, hogy vane ellentételezé se a módosító javaslatainknak? Azt hiszem, hogy nem feltétlenül, bár nagy igyekezettel gondoltunk erre. Azért nem feltétlenül a feladatunk, mert itt szemléletek, világnézetek is vitáznak, prioritások csatáznak, és itt a figyelemfelkeltés, a szemlélet ütköz tetése is a feladatunk. A tartalomelemzés marad el akkor, ha csak azt tekintik, hogy az általunk megadott összeg ellentételezéséről vajon gondoskodtunke. Ez az alapvető probléma, emiatt nehéz a valódi párbeszéd, mert előbb a célokban kellene megegyezni, a társadalomfejlesztési vízióban, utána lehet majd a pénzről. Teljesen látható, hogy ma Magyarországon a humán gondolkodás nem irányítja még azt a világot sem, ahol ez volna az elsődleges, és alapvetően ilyen a szociális szektor. Egy hatodik szempont az, ho gy a költségvetés, úgy tűnik számunkra, hogy kizárólag vagy legalábbis nagyon nagy részben a múltról szól. Kérdés, hogyan lehet betömedékelni egy süllyedő hajó lékeit, hogyan lehet sajnos nem négyöt év, hanem negyvenötven év mulasztásaival, hibáival, bűn eivel szembenézni. Mert ez a múlt és félmúlt igenis gyógyításra szorul; ami a felszínre került a közelmúltban, az csak az utolsó csepp volt a méregpohárban, és az ápoltak fellázadtak, fellázadnak. A jövőbe egyáltalán nem építkezik ez a költségvetés, holott a múlt csak a jövőbe nyúlva, a jövőbe tekintve gyógyítható. Egy becsapott, megszorításokkal terhelt országnak valamit a gyógyítási lépésekből is mutatni kellene; a szociális ágazat az, ahol ezt el lehetne kezdeni. És most lássuk a részleteket, majd a módo sító indítványaink egyikétmásikát! Vajon vane nyertese a szociális és nyugdíjágazatnak a 2007es költségvetésben? Úgy gondoljuk, hogy a pénzbeli ellátások szinten tartása mellett a 6,2 százalékos inflációkövetéssel - ráadásul nem is követik azt - nincs n yertese. (14.50) A családi pótlékot 6,2 százalékkal, az anyasági és a gyermeknevelési támogatást 4 százalékkal emelik. Utóbbi kettő a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összegével egyező mértékű lesz, 2007ben mindössze 26 830 forint/fő/hó.
