Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY (MDF):
2608 No mindegy, ezen túl vagyunk, de most jön a következő döfés: az Illyés Alapítvány megszüntetése. Önök létrehozták az előző ciklusban egy törvénnyel a Szülőföld Alapot. A Szülőföld Alap, ahogy a törvényben foglaltatik, azért jött létre, azért hívatott életre, hogy a határokon túli magyarok szülőföldön maradásának gazdasági feltételeit teremtse meg, tulajdonképpen ottani vállalkozásfejleszté s és egyéb támogatások sokasága, amivel személy szerint egyet tudok érteni. No de hát, tisztelt képviselőtársaim, hol a kultúra, hol a gyökerekhez való kötődés, hol az identitás megtartása, az identitás erősítése, hol van a magyarság, a magyarságtudat erős ítése? Az üzleti alapon nem megy! Nem tudunk mindent pénzzel mérni, nem tudunk egészségügyet, kultúrát és egyebeket pénzzel mérni, mert egyszerűen nem mérhető. A világ részben materiális, pénzben mérhető, részben pedig immateriális dolgokból tevődik össze. A magyar kormánynak és a Magyar Országgyűlésnek alkotmányban rögzített kötelessége a határokon túli magyarsággal való törődés, az összmagyarságért érzett felelősségérzet. Hol ez a felelősségérzet, amikor az előterjesztő egy tollvonással, egyébként a költs égvetés egészéhez viszonyítva rendkívül kicsiny összeget, mert a tavalyi esztendőben már csak 800 millió volt a támogatás, ezt az alapítványt megszünteti? Ennek az alapítványnak a támogatását nullára redukálja, és szétteszi a kezét, hogy nincs pénz. Én ezt megértem. Tudom, hogy nagyon sok mindenre nincs pénz. De hogy ne legyen egymilliárd forint a határokon túli magyarok identitásának, kultúrájának gyökerei, a kötődéseik biztosítására vagy erősítésére, azt egyszerűen sem én nem tudom elfogadni, sem a Magyar Demokrata Fórum nem tudja elfogadni. Ezért beadtam egy olyan módosító javaslatot, amely nem a Szülőföld Alaptól, hiszen nem onnan kell elvennünk, arra is szükség van, de pénzt kíván átcsoportosítani erre a célra. Ellenzéki képviselőtársaimat nem kell kérn i, mert azt hiszem, ezt a törekvést mindenki egyértelműen és egyöntetűen támogatja. De ez a kormányoldal felelőssége, ezért nagyon kérem kormányoldali képviselőtársaimat, akár a kormány ellenében, a kormányuk ellenében - ez nem egy olyan tétel, ami fel fog ja borítani a költségvetést, ez nem pénzügyi kérdés; a költségvetésben szerepel, de ez színvallás és hitvallás a magyarságunkról, a magyarságtudatunkról, a felelősségünkről a határokon túl élő magyarok vonatkozásában - kérem támogatásukat. (14.30) A harmad ik téma az ajánlás 171. pontjában lelhető fel - és másról van szó, egyben hasonlít az előző kettőhöz , egy csoport, egy réteg képviseletét vagy érdekeit hivatott szolgálni, de ők egy szakma alapján rendeződnek csoportba: ők a hazai borászok és bortermelők . Különleges átalakuláson ment át a borászat, és azt hiszem, a rendszerváltás egyik pozitívuma az, ami a magyar borászatban történt. Tessenek visszaemlékezni a '90es évek előtti időszakra - én már akkor is nyilván ott éltem, ahol most, a Balaton déli part ján , a BB, a Balatoni Borgazdaság volt az akkori borászat egyik zászlóshajója. Voltak jó boraik, meg voltak kevésbé jók, a lényeg az, hogy óriási mennyiségben lehetett lédig csomagolásban, tehát nagy kiszerelésben a szovjet piacra szállítani ezt a bort, ami jó megélhetést biztosított annak idején az ott élőknek. Aztán jött egy privatizáció, egy szerencsétlen privatizációs akció következtében más borászat tulajdonába került, más cég tulajdonába került ez a borkombinát, viszont onnan elszéledtek és kijöttek azok a borászok, akik ma a magyar borászat legjelesebbjei, és a legjobb borokat készítik. Tehát van egy negatív folyamat, de van ennek pozitívuma is. Számos családi pincészet öregbíti ma a magyar borászok jó hírét, de egy nagy problémájuk van: azt ők nem tudják megoldani, hogy az általuk megtermelt bornak a marketingjét is finanszírozzák, mert a magyar adórendszer, a magyar elvonási rendszer oly mértékben leszűkíti ez irányú lehetőségeiket, hogy erre képtelenek, ez a tönkremenetellel lenne egyenlő. Egyébké nt ez nem magyarországi probléma. Amikor az Európai Unióról meg Európáról beszélünk, akkor mondjuk ki őszintén, hogy itt nemcsak vállalkozások versenyeznek egymással, nemcsak borospincék vagy borászatok ebben az esetben, hanem kormányok versenyeznek támoga táspolitikát és elvonáspolitikát illetően. A mi borászaink - de nemcsak a borászok, hanem a gazdasági élet más szereplői is -
