Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 24 (37. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz):
2593 SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A felszólalásomban a költségvetés és a magyar kis- és közepes vállalkozások kapcsolatára szeretnék utalni, és engedjék meg - a részletes vita kapcsán azért a módosító indítványaink érté kelésénél nem tekinthetünk el ettől , hogy az általános helyzetet némileg értékeljük. Kezdeném azzal, hogy a 2007. évi költségvetésről sok mindent el lehet mondani, de azt biztosan nem, hogy vállalkozóbarát lenne. A nyáron bejelentett megszorító intézkedé sek kisebbnagyobb változtatásokkal, lényegében hasonló nagyságrendekkel köszönnek vissza ebben a költségvetésben. Ez önmagában még üdvözlendő is lehetne abból a szempontból, hogy a kormány végre komolyan veszi az egyensúlyjavító intézkedéseket, de abból a szempontból elég káros és figyelemreméltó, hogy nem veszi figyelembe a szakértők, tanácsadók azon véleményét, hogy a vállalkozások versenyképességét és a gazdasági növekedést, a foglalkoztatást jóval hangsúlyosabban kellene ebben a programban, ebben a köl tségvetésben szerepeltetni. Milyen egyenleg vonható a vállalkozások terheit és támogatását tekintve a 2007. évi költségvetésben? Csak 2006hoz képest az elvárt adóból 55 milliárd, a szolidaritási különadóból 150 milliárd, az evából 53 milliárd, a munkaadói járulékterhekből közel 150 milliárd, összesen mintegy 410 milliárd forintot kíván a Gyurcsánykormány elvonni a vállalkozásoktól a következő évi költségvetésben. Sajnos ennek a nagyobb részét egyébként - a kormány megnyilvánulásával szemben - a kis- és kö zepes vállalkozásoktól kívánja elvonni, hiszen az elvárt adó nagy része őket fogja sújtani, az eva egésze őket fogja sújtani, a kétharmados foglalkoztatási szerkezetük miatt a munkaadói járuléknövekmények nagyobb része is őket fogja sújtani, és bár ebben v olt itt egy vitám az államtitkár úrral, de a szolidaritási adó új formájából következően, amelyben a K+F fejlesztések levonhatók, ebből következően a befolyt összegből nagyobbrészt a kis- és középvállalkozások veszik majd ki a részüket. Mit kapnak cserébe ezért az extrahozzájárulásért, áldozatvállalásért? Csak néhány számot engedjenek meg! A 2006os 2,9 milliárd forinttal szemben jövőre 3,1 milliárd forint kkvadókedvezményt terveznek, szemben a nagyberuházási adókedvezmények 118 milliárdos összegével, ami egyébként 2002höz képest megduplázódik. Hasonlóak az arányok a vállalati támogatási összegeket tekintve is: a GKM kis- és középvállalkozási célelőirányzata csupán 3,26 milliárd forintot tartalmaz, és ebben az összegben még a háziorvosi jog megvásárlásáho z igénybe vehető kamattámogatás is benne foglaltatik; ezzel szemben 38 milliárd forintot terveznek a beruházásösztönzési célelőirányzatra, az 50, illetve 10 millió euró feletti nagyberuházásokra. Ennyit tehát a versenyképesség javításáról abban a tekintetb en, hogy köztudott, hogy a magyar vállalkozói szektor egy elég duális jelleget kezd egyre inkább mutatni, de sajnos a kormánynak az ehhez való hozzáállása nem új jelenség, az előttünk fekvő költségvetésből is kiderül, hogy hogyan csökken ennek a szektornak a támogatása: a 2000es évek elején még 1520 milliárd forintos szintről 2006ra 3 milliárd forintra, és marad körülbelül ezen a szinten 2007ben is, miközben a nagyvállalati beruházások állami támogatása az elmúlt években 60 és 100 milliárd forint között mozgott. Megemlíthetném a szolidaritási adót, de erről már volt szó itt a parlamentben a héten, amely valóban azt mutatja, hogy a kormányzat sajnos, amikor engednie kell, akkor sokkal szívesebben enged a nagyvállalatok igényeinek, kéréseinek, semmint a ke vesebb érdekképviselettel vagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező kis- és középvállalkozások igényeinek. Ez a kormányzati gyakorlat azonban nemcsak igazságtalan, hiszen a kkvszektorból is származó befizetéseket egyenlőtlenül osztja vissza, hanem káro s is; nemhogy oldaná, hanem fokozza azt a duális szerkezetet, amelyről már szóltam. Jól működő nemzetközi cégek és küszködő, stagnáló hazai cégek összképe mutatkozik. Természetesen ebben vannak különbségek, vannak hangsúlyeltolódások, de összességében egyr e inkább ez látszik a magyar gazdaságról. Márpedig ez a hazai kis- és középvállalkozói réteg alkalmazza - mint tudjuk - a magyar foglalkoztatottak kétharmadát, tőlük várható ennek növekedése, kulcsszerepük van a regionális fejlesztésben, a helyi adók befiz etésében,
