Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Professzor Valeriy Dimitrov, a bolgár állami számvevőszék elnökének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
255 Ha odafigy elünk arra, hogy az előttünk álló 93 milliárdos hiány egyharmad része abból ered, hogy elmaradt bevételek keletkeznek, ha odafigyelünk arra, amit az ÁSZ is kiemel, amikor a Nyugdíjbiztosítási Alap adatait elemzi, hogy tudniillik milyen nagy, milyen volume nű a nyilvántartott, az APEHnél nyilvántartott járulékkintlévőségek aránya, akkor azt kell mondanom, hogy ez a 93 milliárd nem olyan ijesztő. Az ÁSZ elemzéséből idézem, hogy 2005ben az APEH által nyilvántartott járulékkintlévőség könyv szerinti értéke 110 milliárd forint. Tudom, hogy ennek a pénznek a nagy része behajthatatlan. Ez a magyarázata annak, hogy évről évre ennek a kintlévőségnek jelentős volumenét értékvesztésként eleve elszámolják, több mint 60 százalékát elszámolják ennek a kintlévőségnek. De ha a maradékot tekintem, akkor is 35 milliárd olyan kintlévőség van, ami, ha sikerülne javítani a jövőben a járulékfizetési fegyelmen, a járulékbeszedési gyakorlaton, akkor egészen bizonyos, hogy javítani tudná az egyenleget. Ami az előrehozott öregségi nyugdíjat illeti, itt őszintén kell beszélni róla, hogy kialakult egy olyan gyakorlat, amit valamikor, amikor ’97ben a nyugdíjreformot elkészítettük, egyáltalán nem céloztunk. A cél az volt, hogy hozzuk arányba a járulékfizetéssel fedezett éveket és a já radékos éveket, hogy ne egy nyugdíjkorhatár legyen az a merev szabály, amely alatt nem mehet senki nyugdíjba, és amely fölött ez lehetővé válik, hanem kiki a saját egyéni életútja alapján dönthesse el, hogy mikor jelentkezik be a nyugdíjasok táborába. Ha valaki korán kezd dolgozni, lényegesen hosszabb periódust dolgozik, akkor mehessen el egy bizonyos korhatár előtti intervallumban - elsősorban a nőkre kell gondolnunk, akiknél a korhatáremelés hétévnyi emelést jelentett összességében , tehát mehessen el e gy ilyen először ötéves, aztán később három évre szűkített intervallumban attól függően, hogy megvane a nyugdíjhoz szükséges és elégséges munkaviszonya, szolgálati ideje. Ma azzal kell szembenéznünk, hogy kiki ezt a lehetőséget nem feltétlenül szükségből választja, hanem mondjuk így, hogy praktikusságból. Nem azért megy el előrehozott nyugdíjba, mert, mondjuk, a munkaerőpiacon teljesen ellehetetlenült, és valóban megoldás számára, hogy nyugdíjassá válik, hanem nagyon sokan azt csinálják, hogy úgy mennek e l nyugdíjasnak, hogy a régi munkahelyüket megtartva, a régi munkakörüket betöltve, csak már nyugdíjasként lényegesen kedvezőbb körülmények között, hiszen a nyugdíjas ez idő szerint nem fizet nyugdíjjárulékot, sőt a munkaadója sem fizet utána nyugdíjjárulék ot. Tehát lényegesen kedvezőbb kondíciók közepette folytatja a munkáját. Részben ez a magyarázata annak, hogy nagyon népszerű lett az előrehozott nyugdíjazás lehetősége, hogy a tervezéshez képest 20 ezerrel is nagyobb az a létszám, akik az előrehozott nyug díjat választották. Ez a magyarázata annak, hogy lényegesen magasabb átlagnyugdíjak keletkeznek, mint ami az országra úgy egyébként általában jellemző. Engedjék meg, hogy néhány számot idézzek a kötetből! Azt gondolom, ezek talán nem annyira ismert számok. Az öregségi nyugdíj átlagos összege 2005ben 62 700 forint volt. Természetesen a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjátlag ennél érzékelhetően alacsonyabb, 55 ezer forintos nagyságrend. Igazán rossz helyzetben azok a hozzátartozói nyugellátásra jog osult özvegyek vannak, akiknek saját jogú nyugdíja nincs, mert itt az átlagos ellátási szint 35 190 forint. Ezekhez a számokhoz kell hasonlítani azt az adatot, hogy az előrehozott nyugdíjazás idején jelenleg keletkező átlag nyugdíjösszeg 82 ezer forint föl ött van. Ezek azok a háttérkörülmények, amelyek - azt gondolom - mindenképpen indokolttá teszik, hogy a nyugdíjrendszer szabályozásához korrekciós céllal a közeli jövőben hozzányúljunk. Ami az Egészségbiztosítási Alapot illeti, itt is, ahogy már mondtam, a z a jellemző, hogy a bevétel egy kicsit felültervezett, a kifizetés pedig alultervezett. Itt a hiányok megint csak az elmúlt öt évre visszamenőleg a következőképpen alakultak. 2001ben még csak 30 milliárdos hiányt mutat a táblázat, 2002ben ez a hiány már 86 milliárd. Itt szeretném megjegyezni, hogy ebben a hiányban egészen biztosan szerepet játszik már az az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés, amely az egészségügyi dolgozókat is pozitívan érintette, hogy aztán ennek a következő évre történő kihatása mentén 2003ban már 310 milliárdos hiányt találjunk. Ha megnézzük jól ezeket a számokat, akkor
