Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
2484 Jönnek maguktól, tudják azt, hogy a segítség jár nekik, vagy kérhetnek. Ide j utottunk! Ott melegednek a hivatalokban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ezért meg lehet őket találni, és ők megtalálnak minket. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíváne még valaki hozzászól ni a vitához. Igen, Teleki László képviselő úrnak megadom a szót, két percben. TELEKI LÁSZLÓ (MSZP) : Máris jelzem, hogy nem kívántam volna a képviselőtársaim idejét rabolni, csak éppen, ha a plébánián vagy a hivatal folyosóján várnak a szociálisan rászorul tak, azt gondolom, azt azért át kellene gondolni, hogy miért vannak ilyen helyzetben, és azt gondolom, mindegyikünk felelőssége talán adva van ebben a kérdésben, mert talán akár politikusként, akár a társadalom azon tagjaiként, akik tudtunk volna tenni ann ak érdekében, hogy ne a folyosókon vagy ne a plébániahivatalban várakozzanak, talán megtettünke mindent. Ez egy költői kérdés is lehetne. Azt gondolom, nyugodt lelkiismerettel ki lehet jelenteni, hogy nem, még akkor is, hogyha azt gondoljuk, hogy ma ennek a törvénytervezetnek a vitája most már lassan három órája zajlik. Azt gondolom, hogy a gyakorlat elvére még nem mentünk le, mert akkor, amikor arról beszélünk, hogy ezek az emberek hogyan vannak kiszolgáltatva, elfelejtjük, hogy a törvényhozásban mi alkot juk meg azokat a törvényeket és azokat a jogszabályokat, amelyekkel ők tudnak vagy nem tudnak élni, és remélem azt, hogy azok, akik esetlegesen a folyosókon állnak, azok nem úgy érzik abban a pillanatban, hogy teljes mértékben kiszolgáltatottak, hanem az a hivatali rendszer, amelynek egyébként ki kell szolgálnia azokat az embereket, akik odakerülnek, azokat szolgálja ki úgy, és lássa el úgy, hogy azok lehetőleg ne újra visszatérő ügyfelei legyenek a hivataloknak, hanem hogyan lehet visszavezetni a foglalkoz tatási rendszerekbe - újra ide jutunk el , vagy hogyan lehet esetleg más olyan intézkedéseket tenni, ahogy Béki Gabriella képviselő asszony is mondta, amely különböző programokat ajánl számukra, és akkor nem a hivatalokban lennének a folyosókon, nem a plé bániahivatalokban, hanem különböző programokban vennének részt. Azt gondolom, hogy ez szintén közös felelősségünk nekünk, politikusoknak, hogy ezt mennyire tudjuk megvalósítani, hogy azok az emberek, akik szociálisan rászorultak (Az elnök a csengő megkocog tatásával jelzi az idő leteltét.) , ne a hivatalokban, hanem a munkahelyeken töltsék el az idejüket. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A képernyőn újabb kétpercesek: Varga Mihály, Korózs Lajos és Fazekas Sándor. Megadom a szót Varga Mihály képv iselő úrnak, Fidesz. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Ha jól emlékszem, az önök kormányának volt egy programja, amelyik az úgynevezett romatelepek felszámolására volt hivatott. Friss élményem, éppen egy ilyen szomszé dos településről jövök, ahol elmesélték, hogy ez a romatelepfelszámolási program hogyan is valósult meg. Odaadtak Tiszabő településen 85 millió forintot telepfelszámolásra. Ezt a 85 millió forintot kiosztották 80 ezer forintokban a romák számára étkezési utalványokban, élelmiszervásárlási utalványban, amivel ők elsétáltak a helyi tüzépeshez, és ott 50 ezer forintért eladták. Ilyenfajta programokra, ilyenfajta segítségre szerintem senkinek nincs szüksége, a romáknak sem, de a többségi társadalomnak sem. Te hát azt gondolom, hogy amikor ön bennünket, ellenzéki képviselőket oktat ki arról, hogy milyen programokat kell megvalósítani, hogy hogyan lehet segíteni azokon, akik egyébként a városházák, községházák folyosóin melegednek, akkor egy kis önkritikát nem ár tana gyakorolni,
