Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz):
2475 esélyt kapjanak saját védekezőképességük kifejlesztésére.” Hej, mondom, egy volt baloldali miniszterelnök mondja ezt! Lehet, hogy rosszul értelmezem a kérdést, de egyelőre még csak a vezérszónoklatokig jutottunk el, és azt gondolom, a vezérszónoklatnak az a műfaja, hogy a politikai álláspontunkat fejtsük ki azzal kapcsolatban, amiről szó van, és majd talán ezután jönnek a hozzászólások, ahol tíz percben elmondhatunk némi szakmai tartalmat is az üggyel kapcsolatban, am ilyen felvetések részünkről előfordultak. Bár lehet, hogy ezt másképp kellene, nem tudom. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.) (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, van egy olyan pont, ahol talán a parlamenti pártok véleménye össze találkozik, ez pedig az, amit Herényi képviselő úr mondott ki, hogy legyen nagyobb a torta. Szerintem ebben meg tudunk állapodni. Abban már persze szét fognak szaladni a vélemények, hogy ezt a célfüggvényt milyen gazdaságpolitikával lehet elővarázsolni, de szerintem ez egy ilyen axióma. Az a baj, Borsos képviselő úr, hogy jó ideje azt érzem, hogy a rászorultság emlegetése sokak szemében szitokszó, vörös posztó, mintha maga a rossz megoldás lenne. (21.00) A nagy kérdés a szociálpolitikában tényleg az, hogy c sak a már lecsúszottakra figyeljen, vagy azokra is, akik közel vannak a lecsúszáshoz, de még nem csúsztak le. Én ilyen megkülönböztetést, hogy rászorultsági elvű szociálpolitika vagy szolidaritási, nem tudok tenni, mert a rászorultsági elvben is a szolidar itás van jelen. Az a baj, hogyha egy államnak nincs elég forrása ahhoz, hogy szélesítse azt a kört, akiket támogatni akar ilyenolyan eszközökkel, akkor kénytelen a végekre fokuszálni, azt gondolom. És még egy nagyon fontos gondolatmenet: visszatérően elha ngzik, hogy a munkára ösztönzés, és a munkára ösztönzés üzenetében a szocialista és a jobboldali képviselők is találkozni szoktak. Szerintem is jó lenne munkára ösztönözni, de én ugyanezt az érdekeltség oldaláról keresném (Az elnök a csengő megkocogtatásáv al jelzi az idő leteltét.) , és az érdekeltség nem teremthető meg úgy, hogyha te egy centimétert kidugod a fejedet, akkor már a párhuzamos folyósítás tilalmába ütközve nem boldogulsz. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, Fidesz. DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Érdekes volt hallgatni - és hát megható is - Béki Gabriella hozzászólását itt az SZDSZ gondolkodásmódj áról. Néhány körülményre azért fel szeretném hívni a figyelmet. Itt van ez a “segélyért munkát” dolog, és hogy ez mennyire fontos, és hogyan kellene ösztönözni. Ez nem olyan túl régi téma, a polgári kormány idején volt egy vita ezzel kapcsolatban, ott Béki Gabriella azt mondta, hogy a rendszerváltás óta a legembertelenebb jogszabály az, amikor a “segélyért munkát” jeligével tárgyaltuk a megfelelő törvények módosítását; tehát ez így volt. Azt hiszem, hogy az idő próbáját kiállta ez az intézmény, azért van mo st itt előttünk. Kiállta az idő próbáját, nem úgy, ahogy az SZDSZ szociálpolitikája, amelyről az emberek egyébként véleményt alkottak a mostani önkormányzati választáson, amikor egy élő klasszikust idézve, a Nagykörúton
