Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BORSOS JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
2473 A másik az egészségügyi rendszer. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd a másik kétpercesben, köszönöm szépen. ELNÖK (Harrac h Péter) : Borsos József következik. BORSOS JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Teleki képviselőtársamnak mondanám: egyes családokhoz szabható. Tehát pontosítottunk, ez nem általános. Herényi képviselőtársamnak mondanám, hogy a torta növeléséről nem csak ő beszélt, hiszen én is elmondtam a foglalkoztatásbővítést, a teljes foglalkoztatás megcélzását, és említettem azt a programot, amivel ezt elérhetnénk. Meglepődtem azon, hogy Béki képviselőtársam ennyire magára vette a kérdést. Nem személyében támadt am, hanem általában egy elvről beszéltem, és ezt szeretném megvilágosítani, hogy miért. Hiszen úgy tűnik, hogy a tapasztalatok azt sugallják számunkra Európában, hogy a szolidaritási elvre épülő szociális rendszerek mindig sikeresebbek a szegénység kezelés ében, mint a rászorultsági elv alapján működők. Tessék megnézni: amelyik országokban egyre teljesebben alkalmazzák a rászorultsági elvet, annál nagyobb és annál mélyebb a szegénység. Az esélyteremtő állammodell - amelyről a jelen pillanatban beszélünk - al kalmazhatósága azért vet fel bennem kételyeket Magyarországon, mert a gyakorlat is azt mutatja, hogy kétségeket vet fel, mert ez az állammodell olyan országokból származik, ahol már kiépült a jóléti rendszer, és viszonylag kicsi azoknak a társadalmi rétege knek a száma, amelyek a peremvidékre sorolódtak. Az a roncstársadalom, amelyről Ferge Zsuzsa beszélt, nálunk 2,53 millió, és nem rendelkeznek azzal a tudással, amivel az esélyt meg tudnák ragadni. Azt gondolom, azért rossz a választás, mert nálunk a válas ztás, hogy esélyteremtő vagy szolidáris rendszer... - nekünk a között kell választani, hogy szolidáris alapúe a szociális rendszerünk, vagy pedig úgynevezett rászorultsági alapú. Ez a probléma. Ha másképp gondolkodnánk erről, biztosan előbbre tudnánk hala dni. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Török Zsolté a szó. TÖRÖK ZSOLT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondoltam, ennél a törvénynél a délelőtti, a szakképzési törvénnyel kapcsolatoshoz hasonló, szinte ötpá rti konszenzuson alapuló vita alakulhat ki, és esetleg apróbb részletekben, szakmai kérdésekben lesz vita. Azonban úgy látom, hogy a költségvetés vitájánál elhangzik ugyanazokból a padsorokból, hogy óriási az államháztartási hiány, miért csináljuk ezt, ugy anakkor elhangzik, hogy miért nem adunk még több pénzt valamire, amely az államháztartási hiányt növelné. Ennél a törvénynél is valami hasonlót látok, és mivel ma már nem csak Hrabal- és Micimackóidézetek hangzottak el, hanem egy újságcikk szó szerinti át vétele is, ezért engedjenek meg nekem is egy hevenyészett idézetet erről a történetről. A Brian élete című filmben van, amikor egy komikus nemzetvezető forradalmat szervez a hatalom ellen, és már annyira komikusan szervezi a hatalmat, hogy a rómaiak ellen való szervezkedésében azt mondja: és mit kaptunk mi a rómaiaktól? Ugye, semmit! - A tömegből valaki megszólal: hát, a vízvezetéket. - Jó, jó, a vízvezetéket, de egyébként semmi mást nem kaptunk a rómaiaktól. - Hát, a közbiztonságot. - Jó, hát a vízvezetéke t és a közbiztonságot, de egyébként ezen kívül semmi mást nem kaptunk a rómaiaktól. - Hát, meg a szép nagy épületeket és a szobrokat. - Jó, hát a vízvezetéket, a közbiztonságot, a szép nagy épületeket és a szobrokat, de mit kaptunk mi még a rómaiaktól? - H át, a fizetőeszközünket. - És sorolják, sorolják a népek, egyszer csak, amikor a vita tovább folytatódik, akkor a népvezér, aki forradalmat akart
