Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2467 egy embernek járó, e gyéni juttatás, hanem figyelembe veszi, hogy az az egy ember családban és mekkora családban él. Összefüggött ez azzal a családtámogatási rendszerbeli módosítással, hogy megszűnt, megszüntettük a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, és itt a rendszeres szo ciális segélynél próbáltuk meg felépíteni a gyermeklábát a családtámogatásnak. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon logikus koncepció volt, egy vállalható koncepció, és én például személy szerint sajnálom, hogy ilyen rövid idő után, pár hónap tapasztalat alapj án máris rászánta magát a kormány arra, hogy módosítsa ezt. (20.20) Szerencsére nem a fogyasztási egységet akarja kidobni az ablakon, azt továbbra is megőrzi, de érdemi, lényegi módosítás, hogy beletesz egy plafont, ami eddig nem volt. Itt szeretném elmond ani töredelmesen, hogy amikor csináltuk ezt a törvénymódosítást anno, akkor is csak papír és írószer kérdése volt kiszámolni, hogy igen, ebben a koncepcióban keletkezhetnek és sok gyerek esetén keletkezni is fognak a minimálbérnél nagyobb szociális támogat ások. Én például ezt tudtam előre, és ezzel együtt tartottam jónak a koncepciót, mert azt gondolom, hogy a bajok gyökere nem ott van, hogy veszélyes pénzt adni nagyon sokszorosan hátrányos helyzetben élő, lepusztult, leszakadt, urambocsá! sok esetben alkoh olista emberek kezébe. Itt szeretném emlékeztetni magunkat arra, hogy ugyanennek a szabályozásnak része volt, hogy az illető nem pusztán ajándékba kapja ezt a pénzt, hanem van neki együttműködési kötelezettsége, és ez a hatályos törvényben is benne van. Az együttműködési kötelezettség ma is azt jelenti, hogy ha kínálnak számára munkát, akkor elfogadja, illetve - szó szerint idézem - vállalja a beilleszkedését segítő programban való részvételt. Mit jelent ez? Például az én jóhiszemű megközelítésem szerint ol yan családsegítő munkát, olyan családsegítő szolgáltatást, amibe - még egyszer mondom - urambocsá! még az alkoholprobléma feldolgozása, az abban való segítségnyújtás is belefér. Egyáltalán nem a probléma gyökerét próbáljuk kezelni, amikor csak arra fokuszá lunk és figyelünk, hogy ez a segély vajon egy forinttal meghaladjae azt, ami a munkából keletkezik, és hogy annak a környezetnek, amelyik erre ingerlékenyen reagál, a reakciója nyomán feltétlenül ebbe az irányba kelle szigorítani a törvényt, ahogy azt mo st elkezdjük. Mert, tisztelt képviselőtársaim, az éremnek csak az egyik oldala az a követelmény, hogy segélyből ne keletkezzen nagyobb jövedelem, mint munkából. Igen, ez egy szép célkitűzés, segélyből ne keletkezzen nagyobb jövedelem. De az éremnek van egy másik oldala is, és ez a másik oldal az, hogy munkával, munkából szerzett jövedelemmel ebben a régióban, ebben a sokszorosan hátrányos helyzetű közegben vajon ki lehete kapaszkodni a nyomorból. Mert szerintem az igazán fontos kérdés ez. És ez az a kérdés , amire nemmel válaszolok. De Borsos képviselő úrnak is volt olyan gondolatmenete, amiben arra utalt, hogy sokaknak és sok helyen nem lehet munkából szerzett jövedelemmel a szegénységből kikapaszkodni, mert egyszerűen működik a 22es csapdája ebben a törté netben. És erre a csapdaszituációra adnak a liberális politikusok valóban más választ, mint ahova a képviselő úr eljutott. Én azt gondolom, nem jó irány az, ha azért, mert félünk emberek kezébe pénzt adni - mert előfordul, hogy a kocsmába viszik , megint megpróbáljuk a természetbeni lehetőségek körét szélesíteni. Az előbb már beszéltem a rendszeres gyermekvédelmi támogatásról. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás is adható volt természetben, mert a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy a szegény családban élő gyerekeket valahol legalább meg lehessen etetni, ezért belekerült ez a lehetőség a gyermekvédelmi törvénybe, még a régi szabályozásba. Számomra igen nyitott kérdés, hogy nem felesele ez a bábáskodás vagy paternalizmus azzal a követelménnyel, hogy öng ondoskodást igénylünk meg várunk az emberektől. Az a bizonyos beilleszkedési segítő program meg az adósságkezelési szolgálat nem pont arról szól, hogy segítséget ahhoz kell nyújtani, hogy egy kicsit megtanuljunk gazdálkodni? És ebből a csapdaszituációból n em lehet kikerülni akkor, ha még a családot is megetetjük ahelyett, hogy pénzt adnánk neki.
