Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BORSOS JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2464 vagy egyedülállóak nevelik, változnak; változik - előnyére - a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekeket nevelők családi pótléka, különösen akkor, ha valaki arra kényszerül, hogy egyedül nevelje tartósan bete g vagy fogyatékos gyermekét. Kérem a képviselőtársaimat, hogy véleményeikkel, javaslataikkal segítsék, hogy még precízebb szabályozás alakulhasson ki. A módosító indítványaikat szívesen várom én magam is a bizottsági ülés elé. Köszönöm a figyelmüket. Elnök Úr! Köszönöm, befejeztem a hozzászólásomat. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ne legyen lelkiismeretfurdalása. A Fidesz vezérszónokáé, Borsos Józsefé a szó. BORSOS JÓZSEF , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, e lnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági szakaszból idézték az egyik idézetet, amit ott elmondtam. Engedjék meg, hogy ezt teljes terjedelmében felolvashassam önöknek. Ez így szólt: “Az elpuskázott jelen mindig a jövőre hagyja a megoldást, a jelen, amelyből kilopták a szívet és az értelmet, szívesen tér vissza az idő holttestéhez, a múlthoz”. Hrabal ezt “Az asztal, amelynek hiányzik egy lába” című művében írta. Azt gondolom, hogy ennek az asztalnak, amit Magyarországnak vagy magyar társadalomnak hívh atunk, egyre több lába kezd hiányozni. Ha már az idézeteknél leragadtunk, mivel egy részét elmondták, én egy újabbat szeretnék önöknek elmondani, és ez tanulság lesz az egészre. Ezt Benjamin Hoff írta a “Malacka és a Tao” című művében, ahol Malacka azt mon dja, hogy a baj könnyen megállítható, mielőtt elkezdődik. (Derültség a Fidesz soraiból.) Tehát erre legyünk tekintettel! Azt gondolom, jelen állapotában Magyarországon a szociális veszély és megélhetési bizonytalanság egy új időszaka fog beköszönteni. Azt is gondolom, hogy közös cselekvésre és leginkább demokráciára volna szükség. A társadalmi és a gazdasági helyzetet, úgy tűnik, egyre növekvő labilitás jellemzi. Úgy gondolom, ez egy hanyatlás kezdete, amelynek a mélységét és a tartósságát nem nagyon ismerj ük, de a munkanélküliség és a szegénység növekszik. A jelenlegi folyamatokkal együtt járó fenyegetéseket és veszélyeket ugyan tovább fokozza a 2007. évi költségvetés miatti megrázkódtatás, de ezek jelen voltak és láthatóak voltak a Gyurcsánykormány és az őket támogatók hazug és semmittevő politikájában. E helyzet megdöbbentő és legidegesítőbb jellemzőinek egyike, hogy ma Magyarországon nagyon sok helyen nem lehet tisztességes munkával megkeresni a szociális minimumot sem. A szegénységbe csúszott gyerekes c saládok 40 százaléka annak ellenére szegény, hogy van a családban legális kereső, azaz hivatalosan munkában álló szülő. Mindjárt az elején szeretném leszögezni azt, hogy amikor a Fidesz és a KDNP szociális kérdésekben kifejti az álláspontját, akkor nem azo knak az érdekében szól, akik rosszhiszeműen használják, illetve játsszák ki a támogató rendszereket, mintegy kullancsként élősködve a közösségeken. Mindnyájan ismerünk ilyen eseteket. Mi azok érdekében emelünk szót, akik valóban segítségre szorulnak, hogy önmaguk, illetve családjuk hite ne törjön meg abban, hogy lehet jobb is, és a reménytelenség ne győzze le bennük az akaratot saját sorsuk kezükbe vétele iránt. Továbbá szót emelünk azon sok tízezer család érdekében, akik mindennapi kemény munkájuk ellenére ott egyensúlyoznak a társadalmi lecsúszás, a szegénység határán, mert a piacgazdaság nem garantálja a létbiztonság jogát. Ezek a családok azok, ahol egy betegség vagy a gyerek magasabb iskolába lépése, vagy sok esetben egy keményebb tél miatti fűtésszámla is megélhetési, eladósodási gondokat okoz, hiszen a boltban nem kérdezik meg, hogy a minimálbérből vagy a szociális segélyből fizetike ki a számlát. (20.10) A Gyurcsánykormány ténykedése egyre inkább egy kínai tányérakrobata mutatványának paródiájává vá lik, egyre több tányért pörget a pálcákon, és egyre kevesebb ideje van mindegyikhez odaugrani, hogy valamelyik le ne zuhanjon a lendületvesztéstől. Az eredményt pedig láthatjuk:
