Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2400 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőp erces felszólalásra megadom a szót Aszódi Pál képviselőnek, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon! DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr Nándor képviselő úr, azt hiszem, eltért a tárgyszerű megvitatásától a dolognak (Derültség az M SZP soraiban.) , mert visszament oda, hogy mennyi volt az előző kormány alatt a nyugdíjak reálértéke. Ezt más is kétségbe vonta, emlékezzen csak, amikor… (Gúr Nándor a fejét ingatja.) Ön, ön mondta! Kétségbe vonta! Emlékezzen vissza, amikor Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor vitatkozott! Milyen fölháborodás volt Gyurcsány Ferenc részéről, hogy 22,2 százalék a nyugdíjak reálértéke, aztán mikor meggyőződött róla, hogy tényleg annyi, akkor abbamaradt a dolog. A másik dolog. A múlt héten vagy az az előtt való hete kben két minisztériumi képviselőtől kértem, adja meg most már végérvényesen, hogy a mostani álláspont szerint a Gyurcsánykormány időszakára vonatkozóan mennyi a nyugdíjak reálértéke. Az egyikük 30 százalékot mondott, a másikuk már több mint 30 százalékot mondott, de senki nem hajlandó levezetni, hogy itt a nyugdíjasokat a nagy nyilvánosság előtt tájékoztassa, hogy mennyi a nyugdíjak reálértéke. Ez olyan lehetetlen kérés? Tessék pontosan, de levezetni, nemcsak bemondani a házszámot! Le kell vezetni, mert az úgy hiteles és úgy elfogadható. A másik dolog. A befejező részében most a fiatalokat állította szembe a másik társadalmi csoporttal. Ebben a mai tárgyalt ügyben pedig megint szembeállították, szembeállítjuk a munkáltatókat és a munkavállalókat. Mire jó ez ? Örökösen szembeállítjuk a társadalmi érdekcsoportokat, holott arról volna szó, hogy szeressük egymást, gyerekek, és béküljünk meg. (Derültség az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Én szigorú monotonitással ragaszkodom a tárgyra való téréshez. Csampa Zsolt fölvetett egy kérdést, itt a lovagiasság szabályai szerint volt egy rövid válasz. Babák Mihály kétperces hozzászólásra jelentkezett. Öné a szó, képviselő úr. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm szé pen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nyilvánvaló, hogy a törvény három passzusa több vitára adott okot, mint amit esetleg a három passzus látszatra indokolt volna. Igen, mert meg kellett fejteni és ki kellett mondatni a kormánnyal a szándékát, ezt meg kellett világítani, és ez a szándék tényleg arról szól, hogy restrikció, megszorítás és a nyugdíjkassza kímélése, a korkedvezményes nyugdíjba vonulás feltételeinek szigorítását prognosztizálja, és külön terhet vezet be a munkaadóknak. Kedves Államt itkár Úr! Úgy gondoljuk, hogy egyetértünk önökkel azzal, hogy a veszélyes munkahelyeket csökkenteni kell, és meg kell tenni mindent különböző szabályokkal a veszélyes munkahelyek számának és az ártalmak csökkentésére. Azt tudni kell, hogy veszélyes és árta lmas, káros munkahelyek lesznek, mert az élet ilyen. De azzal, hogy a veszélyhelyzetet és a károsodást csökkenteni kell, mindenféleképpen ebben a kérdésben egyetértünk. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) De államtitkár úr és tisztelt hölgyeim, uraim, nem támogatjuk, hogy a nyugdíjba készülők vagy az egészséget megkárosító munkahelyen dolgozók vonatkozásában a nyugdíjkassza kiszálljon a finanszírozásból. Nem tudjuk támogatni, ugyanis ezzel csak a munkaadókat terhelni nem célszerű és nem helyes. Nem célszerű, ahogy Pali bácsi mondta, szembeállítani a munkaadót és a munkavállalót, és úgy gondolom, a nyugdíjkassza szolidaritását pedig nem szabad e tekintetben megszüntetni. Úgy gondolom, hogy nem támogathatjuk a munkaadók terh einek további növekedését sem, ez konfliktusokat és versenyképtelenséget jelent.
