Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László):
2389 próbálnánk sugallni, hogy az írott sajtóban megjelent, vagy hogy a médiában valaki ezt elmondta. Ettől az még nem jogszabály. Szeretném, ha a kedves néző kben is kialakulna azt a tudat, hogy az a jogszabály, amit a parlament hitelesít, amit közösen, együtt elfogadunk, és amely a szavazás alkalmával a többséget megkapja. Ha azt követően ír róla a sajtó, és megfelelő formában idézi, akkor persze a dolog helyé nvaló. A másik fél gondolat pedig arról szól, hogy nagyon sok esetben fel lehetne tenni azt a kérdést, valójában mit is akarnak az emberek, korkedvezményes munkahelyen akarjáke az életüket munkával eltölteni, vagy olyan munkahelyen, amely lehetőség szerin t a legkevésbé sem káros az egészségre, illetve károsodást nem okoz. Azt gondolom, többségében ezt a másodikat választanák az emberek. Nekünk az a dolgunk, hogy e tekintetben ösztönözzük a munkavállalókat. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm s zépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Aszódi Pál, a Fidesz képviselője. Parancsoljon! DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A múltkor volt egy házszabályellenes javaslatom, mindenki mosolyogta, én is, de megtettem. Fegyelmezetlenségnek tartom, ha valaki jelentkezett egy tárgyi ügy kapcsán hozzászólásra, akkor a kétpercesek egymás és önmaguk szórakoztatására - ezt így ki merem mondani - elviszik az időt. A múltkor azt javasoltam, hogy a kétpercesek v árják meg az egész napi program legvégét, és akkor távozzanak haza, de ez nem megy. Most azért kértem szót, mert államtitkár úr érintette a forráshiányokat és a 13. havi nyugdíjat is megemlítette. Elnök úr múltkor is hallotta a választ, de akkor azt másnak adtam. Államtitkár úr, mikor hagyják ezt már abba? A 13. havi nyugdíjjal, annak a hitegetésével csapták be és vezették félre a nyugdíjasokat 2002ben. Most kaptam meg mint nyugdíjas, 55 hónap után, tegnapelőtt a 13. havi nyugdíjat. De nem az volt az ígére t, hogy majd 55 hónap után kapjuk meg! Ezen mosolyoghat, Filló úr, maga még nem nyugdíjas. A másik dolog: az Idősügyi Tanácsban humán szempontok által vezettetve felvetettem a korfüggő 13. havi nyugdíjfolyósítást. Nevezetesen, hogy először azok kapjanak, a kik már betöltötték a 72. életévüket és így tovább. Tudja, államtitkár úr, hányan haltak meg azóta, és nem kaptak 13. havi nyugdíjat? Nem akarom azt mondani, hogy az állam ezen is spórolt. Akkor miért beszélünk itt állandóan a 13. havi nyugdíjról? Felejtsé k már ezt el, és ne emlegessük forráshiánynak. Remélem, nem fog megszűnni, de erre a felszólalásomban még visszatérek. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kénytelen vagyok egykét dolgot megemlíteni. Az első: a tárgyra té rés természetesen nagyon fontos, és nem lehet mindig a 13. havi nyugdíjról beszélni, függetlenül attól, hogy éppen mi van napirenden. Azt mondta ugyanis, hogy majd folytatni fogja a kétpercesét, én meg azt kérem, hogy a tárgyra térjünk majd rá. (Dr. Aszódi Pál: Abban nem lesz benne.) Nagyon örülök neki. A másik: ha ügyrendi típusú javaslata van, akkor azt kérem, hogy azt ügyrendi szókérésben tegye majd meg, hogy ne nagyon keveredjenek össze a dolgok, mert nagyon nehéz két percben minden olyasmiről tárgyalni , ami éppen nem tartozik a tárgyhoz. Végül egy technikai jellegű kérés: mind a két oldalnak mondom, a mikrofont úgy használják, hogy felcsíptetik a hajtókájukra, mert különben nagyon torzít, és sem a tévénézők, sem a rádióhallgatók, sem a képviselő k nem tudják élvezni a felszólalásokat, pedig ez fontos kérdés. Kétperces felszólalásra következik Lénárt László, a Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon!
