Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2383 növelni. A 4 százalékos nyugdíjjárulékcsökkenés, kedves uraim, hova tűnik? Nem a nyugdíjasokhoz, és nem is lesz belőle nyugdíj. Erről szól a dolog, hogy itt ki kell egyenlíteni a kasszát sokféle más intézkedéssel, többek között ezzel is. Ha most azt az elvet elfogadjuk egymás között, hogy a nyugdíj az járulékbefizetéssel szerzett jog - merthogy nem adomány, hanem nyugdíjjárulékbefizetéssel szerzett jog , akkor minden nyugdíjkifizetésnek meg kell né zni a járulékoldalát, mert egyébként nem lesz egyensúlyban a kassza. Önök érdekes vehemenciával támadnak egy javasolt konstrukciót, miközben egyébként elfelejtik, hogy például a szolgálati nyugdíj esetében a honvédelmi tárcánál teljesen természetesen évek óta így zajlik a dolog, hogy azt a szolgálati nyugdíjkorkedvezményt, amit a katonák megkapnak, a költségvetés befizeti a nyugdíjkasszába. Tehát nyugdíjjáruléktöbbletbefizetéséből szerzett jogról van szó, merthogy itt a munkáltató az állam, ott pedig egy m ás munkáltatóról van szó, és ezért van az a konstrukciós javaslatunk, amit az asztalra tettünk. Érdekes, hogy ez senkinek nem tűnik fel, hogy egyébként ez a természetes, normális mód, és ezt a helyzetet fogjuk helyreállítani. Ma egy munkáltató lényegében é vtizedekig fenntarthat egészségkárosító munkahelyet, mert fel van mentve az alól, hogy beruházással, fejlesztéssel ezeket megszüntesse, hiszen ennek a költségeit valamennyien fedezzük. Mert ma is befizetésre kerül a korkedvezményes nyugdíjnak a járulékolda la, csak nem az évenkénti 3+1 ezer, 4 ezer munkahely után, hanem valamennyien közösen, a Magyar Köztársaság állampolgárai, adó- és járulékfizetői finanszírozzuk. Eltűnik a felelősség. A mi javaslatunk pont arról szól, hogy a felelősség legyen világos, és o da kerüljön a teher, ahol egyébként az egészségkárosító munkahelyeket fenntartják, vagyis legyen érdekelt a munkáltató abban, hogy ezeket az egészségkárosító körülményeket megszünteti. Erről szól a javaslat. Ha önök ebből egészen mást olvasnak ki, és szeml átomást mást olvasnak ki, akkor azt tudom tanácsolni, hogy még egyszer olvassák el, az indoklást is olvassák el, nézzék meg az eredeti törvényszöveget, és akkor nem fognak ilyen apokaliptikus hatásokról beszélni, amiről Soltész képviselő úr szólt, és akkor egy kicsit az arányérzékük is visszaesik oda, ahol ez valójában van: összesen 14 ezer ember van jelenleg korkedvezményes nyugdíjban, és évente 4 ezer új korkedvezményes nyugdíjkérelem van az asztalon - csak hogy a nagyságrendekkel is tisztában legyünk. Ér dekes volt, ahogy Soltész képviselő úr magára vette a papagájkommandó jelzőt. Én nem neveztem meg a múltkori vitában senkit, persze ha valaki úgy gondolja, hogy az ő inge, és magára veszi, az az ő problémája; akinek nem inge, nem fogja magára venni. (13.50 ) Én arra emlékeztettem, hogy a papagáj egy olyan állat, amelyet ha megtanítanak valamire, azt elég sokszor el fogja mondani, és ugyanúgy fogja elmondani. Akkor is azért idéztem, és ha szükséges, ma is idézem ezt a jelzőt, mert ha valakik csak állandóan az otthon vagy mások által megírt kottát tudják tizenhatodszor elismételni, függetlenül attól, hogy most egy teljesen más törvényjavaslatról van szó, hogy most egészen más összefüggésről van szó, hogy nem is arról szól a törvényjavaslat, amiről tetszett besz élni, képviselő úr, akkor kénytelen vagyok ezt a szegény állatot ide a terembe hozni, emlékeztetve arra a képviselőket, hogy mégis emberek vagyunk, akik gondolkodunk, akik egy adott törvényjavaslatról mondunk véleményt, és talán van annyi önálló felfogókép ességünk, értőképességünk, gondolkodóképességünk, hogy nem elismételjük valakinek vagy valakiknek a mondatait, hanem a törvényjavaslathoz kapcsolódóan mondjuk el, amit gondolunk. Ilyen menetközi hozzászólásként még azt szeretném hozzátenni, hogy persze leh et a munkáltatók érdekeit fontosabbnak tartani a munkavállalók érdekeinél; úgy tűnik, hogy Kontur Pálnak itt egy kicsit szerepzavara volt, mert az érvelésében én azt láttam, hogy fontosabbak számára a munkáltatók érdekei, mint a munkavállalók érdekei (Kont ur Pál: Ki adja a munkát?) , merthogy folyamatosan az ő érveiket mondta itt el. Én azt gondolom, és a kormány számára fontosabb az a munkavállalói érdek, hogy megszűnjön az egészségkárosodás, hogy ne legyen olyan helyzet, ahol az emberek egészsége
