Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - RÓZSA ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2346 A tiszkeket, még egyszer mondom, nem tartom eredményesnek, mert még nem látom ennek a gazdasági hasznosulását. Az ötlet lehet, hogy jó, bár nem tudom, hogy akkor miért kell ilyen gyorsan változtatni rajta, de minden ötlet annyit é r, amennyit megvalósítanak belőle. És jelenleg a munkaerőpiac oldaláról nincs mérve ennek a hasznossága, mint ahogy a többinek sincs mérve a hasznossága. Annyit érnek a képzéseink, amennyit a munkaerőpiacon hasznosítani tudnak belőle a képző helyek és nem utolsósorban természetesen a képzettek is. És megütötte a fülemet egy nagyon fontos mondat: úgy értik ezt az egész konstrukciót finanszírozási oldalról, hogy keresztbe akarnak finanszírozni? Vagyis az alapképzésből elvont forrásokat akár posztgraduális, po stsecondary képzéssel kívánják pótolni? Vagy a Munkaerőpiaci Alap terhére szeretnék a finanszírozást elvégezni? Ez egy rendkívül rossz és hibás konstrukció! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képvisel ő asszony. A vitában Rózsa Endre kétperces hozzászólása következik, MSZP. RÓZSA ENDRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Filló Pál gondolatait szeretném folytatni, aki hangsúlyozta azt, hogy a szakképzésben milyen fontos a pozitív motivá ció. Tizenhat évig egy gimnázium, illetve közgazdasági szakközépiskola igazgatója voltam, és hadd mondjam azt el, hogy amikor a 90es évek elején létrehoztuk az első tanirodát, az rendívül pozitív volt a tanulók számára. Ugyanakkor amikor a régiós konferen ciáról úgy tértek vissza, hogy elmehettek az országos úgynevezett tanirodai konferenciára Egerbe, akkor sugárzó tanulói tekinteteket láthattunk. Hát még akkor, amikor Egerben, szülővárosomban ezen a tanirodai konferencián megnyerték ezt a versenyt, és Prág ában képviselhették hazánkat. Miért is mondom ezt el? Azért mondom el, mert mind a tanulónak, mind a tanárnak, mind pedig az igazgatónak egy pozitív kisugárzás kellett ahhoz, hogy ez megvalósuljon. A sors megadta nekem azt, hogy országgyűlési képviselőként - kormánypárti és ellenzéki képviselőtársainkkal együtt - tavalyelőtt Helsinkiben részt vehettünk, egyszerűen fogalmazva: a szakmunkások világbajnokságán, ami egy olyan rangos szakmai felvonultatást tett lehetővé, hogy mi az egész kintlét alatt szinte áll andóan szinte szívtuk magunkba azokat az ismereteket, amelyeket ott szereztünk. De nemcsak szívtuk, hanem nekünk nagyonnagyon fontos volt az, hogy tovább is adjuk. Én személy szerint mint képviselő, képviselői területemen több szakmunkásképzőben tartottam erről tájékoztatót. Sugárzó arcokat láttam, és a szakmunkástanulóknak ez nagyon hasznos volt. Felsoroltunk ott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) minden képzési formát. Ez nagyon fontos, és terjesszük ezeket! Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Amit Font képviselőtársam mondott, magának a szakképzésnek van egy elvándorlási, kivándorlási p olitikája, és pont a finn példánál a kézművességen keresztül próbálják meg helyben tartani az embereket. De most nem is erről akarok beszélni. Amit a miniszter úr elmondott a fluktuáció, a lemorzsolódás kérdése kapcsán, nem véletlenül mondtam az elején, és Pelczné Gáll Ildikó alelnök asszony is elmondta a maga részéről, tehát nyitott mint az öt párt abba az irányba, hogy ebből egy olyan törvény alakuljon ki, amelyik valóban ötpárti egyezséggel jön létre.
