Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KONTUR PÁL (Fidesz):
2344 témakörökbe tartozik, ami nem ennek a tör vénynek a része, de egy másik kezdeményezéssel ezt a kérdést meg fogjuk oldani. Kulcskérdésnek tartom azt is, hogy a szakképzés bizonyos esélyhátrányok kiküszöbölése érdekében is speciális módon biztosítottan alkalmas legyen. Itt a hátrányos helyzet akár a társadalmiszociális hátrányoktól akár a fogyatékkal élőkig terjedhet. Szeretném visszajelezni, hogy itt nyilvánvaló módon nem az iskolarendszerhez kell igazítani ezen emberek lehetőségeit, hanem fordítva, nyilvánvaló módon a képzést, az iskolarendszert, a technológiákat kell ezekhez a speciális helyzetekhez igazítani. Magam egyetértek azzal, hogy a szakképzés éppen az egyik legnagyobb esélyteremtő intézményrendszere az országnak, ha ez úgy működik. Végezetül szeretném megemlíteni kicsit a perspektívák sze mpontjából is, hogy nem kevesen vannak jelen a teremben - ahogy látom , akik a kilencvenes évek közepén partnerek voltak abban, hogy a szakképzés egy szeletében, a szakközépiskolai fejlesztésben azt az ominózus világbanki projektet végigcsináljuk. Ez pon tosan 1012 évvel ezelőtt kezdődött el, és a rendkívüli sikerének köszönhető az, hogy a szakképzés zsákutcás jellege megnyílt a felsőoktatás számára, és ez mint történés komoly társadalmi mobilitással, társadalmi haszonnal járt. Ennek következtében is felé rtékelődött a szakképzés egy része, a szakközépiskolák intézményei, és ma már olyan családok is a szakközépiskolai iskoláztatást választják, akik ezt elit intézménynek tekintik a maguk szempontjából, és akik kifejezetten továbbtanulás irányában iskoláztat ják a szakképzésben a gyerekeiket. Ugyanezen időszak alatt, ez alatt a 1012 év alatt a szakiskolai, a szakmunkásképzéssel nem történt meg ez, sőt leszakadt, és a figyelem középpontjából kikerült. Ez nagy baj, hogy így van. Mindannyiunknak megvan benne a f elelőssége részfelelőségekkel és a figyelem hiányával. Elindult ugyan egy szakiskolai fejlesztési program tizenmilliárdos mértékben, de az ügy társadalmi presztízsét, a befogadó környezetet és az érdekeltséget, én magam is úgy gondolom, további átalakító lépésekkel segíteni kell. Ez a törvény többek között erről szól. Azért hoztam szóba a világbanki programot, mert a kilencvenes évek elején a szakközépiskolákról se gondolta volna senki, hogy lehetséges, hogy bejárják ezt az utat, és hiszek abban, hogy enne k a programnak az eredményeként a szakiskolai képzésben megtörténhet mindaz a csoda, amit sikerült megtennünk a szakközépiskolák egy jelentős része kapcsán, csak nyilván társadalmi figyelem, pénz, paripa, fegyver és érdekeltségeket átalakító reformszándéko k kell egymással találkozzanak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Eddig nyolc képviselőtársunk kért kettőperces felszólalási lehetőséget. A képernyőről olva som a sorrendet: Kontur Pál, Gúr Nándor, Pelczné dr. Gáll Ildikó, Rózsa Endre, Ékes József, Czomba Sándor, Simon Gábor és Nagy László. Elsőként megadom a szót Kontur Pár képviselő úrnak, Fidesz. KONTUR PÁL (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én sze retnék csatlakozni Filló Pálhoz: akkor lehet a szakképzésbe a fiatalokat bevonni, ha ennek a becsületét visszaállítjuk. Na de arra nem tért ki képviselőtársam, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni. Ezt úgy lehet megcsinálni, hogy aki szakképzésben vesz részt, annak az érték, amiből meg tud élni, a pénz, az ellenértéke a munkának, amit elvégez. A becsületét egy munkásembernek a pénz adja meg, abból tudja a családját fenntartani. Tehát ha azt látják, és az a közhangulat, hogy jó időben jó helyen kell lenni, való sítsd meg önmagadat és a többi, akkor ez nem arra sarkallja a fiatalokat, hogy 80100 ezer forintért szakmába elmenjenek és tanuljanak, mert abból a pénzből nem lehet megélni. Ez az egyik. A második dolog: a munkanélküliségen igen nagyot lehetne javítani, igen nagyon lehetne csökkenteni, ha például, ha valaki munkanélküli, akkor a második szakmát megszerezhetné; ugyanis vannak ilyen példák, vannak olyan szervezetek, amelyek úgy lettek kitalálva annak idején, akár több
