Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor):
2328 bízzuk, hogy emelni kell, akkor egyforintos emelés is emelés. Módosító indítvánnyal fogjuk is majd jelezni az elképzeléseinket. Egyetértünk azzal is, hogy a kamarák, gazdálkodó szervezetek fokozottabb bevonása szükséges, azonban a vizsgaelnöki megbízással kapcsolatos jogosítványnál én azért sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy a kamarák, ahogy már az imént is említettem, a kezdeti fázisba lépjenek be. És ez az ő felelősségük is, hogy meg tudják fogalmazni az igényeiket, hogy mire van szükségük, és ennek az igénynek hangot tudjanak adni az adott testületben. Tehát fontosabbnak tartanám azt, hogyha érdemibb konzultáció, együttműködés zajlana velük. A felnőttképzéssel kapcsolatban valóban azt látjuk, hogy a felnőttképzés egy gyors, rugalmasabb képzés, ezért a munkáltatók nagyon sok esetben jobban preferálják, mint a szakképzést. A probléma itt abból adódik, amit már Gúr képviselőtársam is említett, és élő példát tudok erre, hogy adott esetben egy szerkezetlakatos szakmában a második évfolyamon valaki megbukott, átment a felnőttképzésbe, és nyolc hónap alatt ugyanazt a bizonyítványt kapta meg, amit másfél vagy két év múlva a társai megkaptak. Tehát mosol yogva jött, és mutatta a bizonyítványát, hogy lám, miért kell nektek küzdeni itt még két évig. Vagy a nyolc hónap nem igaz, vagy a két év nem igaz, vagy valami baj van a rendszerrel, tehát ezt a fajta átjárást nem szabad megengedni, hiszen ez a rendszer me gcsúfolásáról szól. (9.30) A munkaerőpiaci képzésekkel kapcsolatban annyit engedjenek meg, abban egyetértünk, hogy a munkaerőpiaci igények kielégítése a cél, és azokat a képzéseket célszerű elsősorban támogatni, amelyek a későbbi elhelyezkedést segítik, azonban ha felnőttképzés kapcsán munkanélkülieket képzünk, az nem jó. Mert sokszor előjön ez a monitoringos vizsgálat, hogy a képzés után pár hónappal vajon hányan helyezkedtek el, és a szakmában hogyan helyezkedtek el. Ez nagyon helyes, de azt is látnunk kell, hogy a munkanélküli kapcsán sokkal jobb megoldás az, hogy ha reggel föl kell kelni, el kell menni tanulni - közösségben van, nem otthon ül, és nem azon gondolkodik, hogy vajon hasznos tagjae ő a társadalomnak, vagy sem , tehát ez feltétlenül fontos . Itt nem biztos, hogy mindig a monitoring a vezércél, tehát egy nyelvi képzés, egy informatikai képzés alapból hozhat neki olyan képzettségi szintet, ami a későbbi elhelyezkedését segítheti. Itt nagy problémát látok abban, hogy különböző források vannak. Eddig volt a humán erőforrás, a HEFOPos programok, aztán volt a decentralizált foglalkoztatási alaprész, a normatív támogatások, és ezek sokszor párhuzamos képzéseket jelentettek. Tehát ez is egy későbbiekben fontos, megoldandó feladat. A normatív képzéss el, támogatással kapcsolatban a jogszabály azt mondja, hogy csak a fogyatékkal élő felnőtteknek biztosít normatív jellegű támogatást. Ez a jelenlegi rendszerhez képest óriási eltérés, mert most normatív támogatással nagyon sok embert lehetett képzésbe bevo nni, tehát valószínűleg a büdzsé okozza ezt a helyzetet, hogy itt lényegesen csökkenteni kell a bevonható létszámot. A regionális képző központokról csak egy mondatot. Jelen pillanatban úgy érezzük, hogy sok esetben monopolhelyzetben vannak, tehát ha a kép ző központok valóban arra szakosodnak, hogy olyan képzéseket folytassanak, amelyeket más képzők nem vállalnának föl, akkor ez egy pozitív dolog; ha nem, akkor ezen változtatni kell. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy számos pozitív eleme van a jav aslatnak, azonban a lényeget, az alapproblémát nem oldja meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Hankó Fara gó Miklósnak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának.
