Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 21 (36. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
2310 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt a parlament és az ország nyilvánossága előtt szeretnék szólni a parlamenti pártok ifjúsági szervezeteinek vezetőihez. Az együttműködésről szeretnék beszélni, pontosabban arról, hogy hogyan juthatunk el az együttműködés minimumához. Együttműködésre szeretném kérni ifjú politikustársaimat, együttműködésre a fiatalok és a reformok sikeréért. Azt gondolom, hogy az elmúlt hónapok eseményei után nem kell külön részleteznem, hogy miért van égető szükség az értelmes párbeszédre. Meggyőződésem, hogy nekünk, ifjú politikusoknak óriási felelősségünk van abban, hogyan alakul a Magyar Köztársaság jövője. Természetesen nem k érhetem, hogy mindenben egyetértsünk, nincs is erre szükség. Arra van szükség, hogy szót értsünk. A rendszerváltók sem értettek egyet mindenben; 1990ben, évekkel a mi politikai eszmélésünk előtt a rendszerváltók meg tudtak egyezni egy közös minimumban. Me gegyeztek, vitáztak, és megint megegyeztek. Kivívták alapjogaink deklarálását, a nemzeti és politikai függetlenségünket. Ma, 16 évvel ez után nem értem, miért nem sikerül megegyezni, hiszen oly egyszerű lehetne. Ma is átalakulás előtt áll az ország, nagy r eformokra készülünk; reformokra, amelyek ha fájdalmasak is néha, lehetővé teszik mintegy 8000 milliárd fejlesztés megvalósulását köztársaságunkban, amely soha nem látott megújulást indíthat el. Olvasva a pártok és ifjúsági szervezeteik nyilatkozatait elvbe n már mindenki elkötelezett a reformok szükségessége mellett. Bizonyítsuk ezt tettekkel is! Egyezzünk meg az együttműködésünk minimumában, hogy érdemben tudjunk tárgyalni a mindannyiunkat érintő nagy ügyekről, reformokról, Magyarország jövőjéről. Hiszen ne feledjük, az új Magyarország már a mi korosztályunknak, sőt a mi gyermekeinknek, unokáinknak épül. Én ma egy meghívást ajánlok. Nem sajtószereplést kérek és hangzatos nyilatkozatokat, hanem belátást mindegyik fél részérő l. Mi, politikai ifjúsági szervezetek vezetői egyenként is több ezer fiatalt tömörítő szervezeteket vezetünk. Fiatalokat képviselünk, és munkánkkal mintát is adunk azoknak, akik közélettel szeretnének foglalkozni. Ha őszinték vagyunk, amit ma látnak, az ne m egy vonzó minta. Éppen ezért a mai napon levelet küldök a parlamenti pártok ifjúsági szervezetei vezetőinek az alábbi szöveggel: “Kedves Emese, Péter, Gábor és Bence! Mindannyian láthatjuk, hogy a magyar politikai életet az utóbbi időben ritkábban jellem zik a mély szakmai vagy éppen ideológiai viták, sokkal inkább az öncélú pártosság uralja a parlamenti munkát. Még inkább szomorú ez a tény, ha arra gondolunk, hogy az a kevés fiatal, aki még érdeklődik a politika iránt, a konszenzusok keresése helyett egym ást vádoló politikusokat lát az Országgyűlésben. Meggyőződésem, hogy a mi generációnk feladata is, hogy ez megváltozzon. Feladatunk, hogy lefektessük azokat az alapvetéseket, amelyek politikai munkánkban meghatározzák az egymáshoz való viszonyunkat, minimu mot mutatnak az együttműködéshez. Feladatunk, hogy azt mutassuk a magyar ifjúságnak, a fiatalok képesek együttműködni az ország sorsát érintő kérdésekben. Ma, amikor Magyarország komoly reformok előtt áll, azt gondolom, sürget minket az idő. Ma a megoldás azok kezében van, akik először ülnek asztalhoz. Tegyük meg mi, fiatal politikusok az első lépést. Találkozzunk november 27én, hétfőn 11 órakor a Parlament képviselői olvasóterme melletti tárgyalóban. Kezdjük meg az együttműködést értelmes, közéletre alkal mas fiatalokként, folytassunk párbeszédet a reformokról és a fiatalokat érintő kérdésekről. Fogjunk össze a párbeszéd és a sikeres reformok érdekében! Tisztelt másképp gondolkodó Barátaim! Nem várhatom el tőletek, hogy ugyanúgy értelmezzétek az elmúlt hóna pok eseményeit, mint ahogy ezt én teszem, de ti sem várhatjátok el tőlem, hogy szó nélkül hagyjak olyan kijelentéseket, amelyek véleményem szerint kockára teszik mindannyiunk jövőjét, fejlődésünket, az új Magyarországot. Ettől mi még egy asztalhoz ülhetünk . Egy asztalhoz, ahol kialakíthatjuk azokat a játékszabályokat, amelyek már a mi korosztályunk közéletét kell hogy meghatározzák. Gyertek el, várlak titeket, s mindaddig várok minden héten ugyanebben az időpontban, amíg mindannyian ott nem leszünk. Mert az t gondolom, az asztal így kerek.”
