Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 20 (35. szám) - A kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2271 Nagyon fontos vizsgálni a legitimitás kérdését, hogy kinek is van legitimitása, és a legitimitása honnét és milyen irányban terjed. Azt gondolom, hogy a vála sztások eredményeként a szocialista, illetve a szabad demokrata frakció összessége kapta meg azt a többségi legitimitást, amelyből fakadóan megalakulhatott a második Gyurcsánykormány. Ebből fakadóan mi azt gondoljuk, hogy Wiener képviselő úrnak ebben vélh etően nincsen igaza, hiszen ez nem a hatalmi ágak szétválasztásának a kérdése, mert ha ez egy prezidenciális köztársaság lenne, és a mindenkori miniszterelnököt közvetlenül a választók emelnék abba a székbe, amelyet ő elfoglal, és a legitimitása közvetlenü l a választótól származna, akkor azt gondoljuk, hogy jogosan tarthatna igényt arra, hogy ő egyébként ezen legitimitás következményeként sajátságosan és saját kedvére és képére alakítsa a kormányt. Tekintettel arra, hogy a miniszterelnöknek és a kormánynak a legitimitása a parlamenttől származik, ennek megfelelően úgy gondoljuk, hogy a hatalmi ágak szétválasztásában ebből a folyamatból nem lehet kirekeszteni a parlamentet, mert ez a törvénymódosítás, ez a meglehetősen valóban gigantikus, több száz törvényt m ódosító előterjesztés, gyakorlatilag a parlamentnek a közvetlen befolyásolási, ellenőrzési lehetőségét kizárja, hiszen ezt követően, amennyiben ezt a törvényt a parlament elfogadja, a parlament és itt kitüntetett helyen az ellenzék már adott esetben csak i nterpellációk, azonnali kérdések keretében, közvetett módon képes adott esetben tudomást szerezni a kormányrendeleteken keresztül gyakorolt változásokról, amelyet mi elégtelennek tartunk, semmiképpen sem elégségesnek. Mi egy kicsit úgy érezzük, hogy a korm ány, illetve a kormánytöbbség visszaélt azzal az ellenzéki gesztussal, ami a 2006. évi LIV. törvény elfogadását eredményezte, és amelynek a hatására és lehetőségeként ez a törvény egyáltalán ebben a formában idekerülhet. Ugyanakkor más problémánk is van ez zel a törvénnyel, nevezetesen, hogy a szervezetalakításon túlmutatóan olyan mértékben nyúl bele a hatósági eljárások kérdésébe, és első fok, másodfok meghatározásába, amelyben már alkotmányos aggályokat is vélünk felfedezni. Nevezetesen, eddig csak törvény mondhatta ki a fellebbezés kizárásának a körülményét, a jövőben ezt egy kormányrendelettel is el lehet intézni, meg lehet már oldani; egy kormányrendelet is megfoszthatja adott esetben az állampolgárt vagy az ügyfelet attól, hogy másodfokra fellebbezzen, hiszen a fellebbezés kizárását kormányrendelet is meghatározza. Ez nem oldja fel azt a kérdést, amelyet ez a törvény azért szabályoz, hogy minden közigazgatási határozattal szemben bírósághoz lehet fordulni, hiszen a bírósági eljárás idő intervalluma azért az esetek többségében lényegesen és jócskán meghaladja a Ket.ben meghatározott eljárási időket, aminek okán, azt gondoljuk, hogy adott esetben a fellebbezést megfogalmazó ügyfél érdekei relevánsan és lényegesen sérülnek, ezért ezt semmi képpen nem tartjuk szerencsésnek. Ezt a törvényt a kormány szándéka szerint január 1jétől kell alkalmazni, és azt gondoljuk, hogy ahogy az előttem szóló Répássy képviselő úr is megemlítette, meglehetősen nagy káosz várható. Hiszen a kérdés úgy is feltehet ő, hogy miért késett a kormány ennek a törvénynek a benyújtásával pontosan fél évet, hiszen ezt a kormányprogram elfogadásával egy időben, a kormány megalakulásával egy időben kellett volna benyújtani, hiszen feltehető az a kérdés, hogy az elmúlt, durván ö that hónapban mit tett a kormány. Hiszen ha most alakítja ki csak a szervezeti rendszerét, ha most alakítja ki a kormány új struktúráját, akkor mit tett eddig az elmúlt 56 hónapban, milyen logika mentén folyt a kormányzás, és adott esetben azt az olcsó p oént is meg lehetne ejteni, hogy nem zajlott kormányzás az elmúlt öt hónapban, ezért nem tűnt fel senkinek egyébként, hogy nem azon logika mentén működtek a dolgok, mint amit ez a törvény adott esetben a képviselők számára megfogalmaz. Nem gondoljuk azt, h ogy ez egy szerencsés megoldás, hiszen akárhonnét közelítjük meg ezt a kérdést, ez releváns módon lényegesen tovább erősíti a miniszterelnök mozgásterét és a jogosultságát, hiszen ettől kezdődően gyakorlatilag kormányrendeletekkel lehet a lábáról a fejére fordítani az egész magyar közigazgatást, és ameddig ez felszivárog a parlament szintjére, ameddig
