Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 18 (34. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
2131 pozíciójának állandó védése igénybe veszi tehetségének és idejének túlnyomó részét, ami miatt nem marad elegendő energiája és figyelme a miniszterelnöki munka teljesítésére, márpedig ő olyan ember, aki s zeret kormányozni, akit nem elégít ki kevesebb a csúcsteljesítménynél. Másodszor, mert az önbecsülés és önérzet időnként az ember életében olyan fontossá válik, hogy nem kíván ott lenni, ahol már többé nemkívánatos, amikor személyének varázsa már lefelé ív el. Gyurcsány Ferencben, aki a teljesítmények lovagjának szerepében szeret tetszelegni, még megvillanhat a büszke rátartiság. Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vajúdó válságban egyedül csak gazdaságpolitikai érvelések, üzletiek és különösen pénzü gyiek hangzanak el Gyurcsány Ferenc hivatalban maradása mellett. Azt bizonygatják, hogy egyedül a miniszterelnök konvergenciaprogramja mentheti meg az országot az összeomlástól, egyedül ő képes arra, hogy helyreigazítsa a stabilitást, és megtartsa a prospe ritás feltételeit. Gyurcsány személye - hangzik az az okoskodó érvelés - a feltétele az Európai Unióból megszerezhető támogatásoknak, a multinacionális vállalatok itt maradásának, az újabb befektetések idejövetelének. A véleményformálás szempontjából nem j elentéktelenek ezek a fenti érvek, habár a másik oldal mindezt fenyegetésízű szemfényvesztésnek és zsarolásnak mondja. A gyanakvást alátámasztják azok a szembeötlő bizonyítékok, amelyek szerint a konvergenciaprogram csupán egy felületesen összetákolt igyek ezet. (16.50) Az üzleti vállalkozások, hazaiak és nemzetköziek, mérlegelik a megszorító csomagban az adóterhelés nehezedő súlyát. Egyidejűleg a vállalkozók érdekképviseletei fürkészik a morál és etika csorbulásának hatásait. Az elvárásokat befolyásolja a k ompetencia és a hitelesség. Tisztelt Országgyűlés! Tévedésektől hemzseg az összességében sekélyes konvergenciaprogram. Amennyiben Gyurcsány Ferencnek lehetősége adódna életben tartani az ellentmondásokból összetákolt csomagot, akkor a fájdalom kínlódássá h angosodna. Összhatásában a megszorítás politikája nemcsak fékezi, hanem vakvágányra tereli a gazdaság teljesítőképességét. Ahhoz a hátrányhoz hasonlatos ez, mint amikor a hegyoldalon felfelé igyekező utas tarisznyáját megrakják kövekkel. Emiatt a szerencsé tlen utas elmarad saját lehetséges tempójától, sőt a botladozó haladásnak véres verejték az ára. A lemaradás következményei megmaradhatnak akkor is, amikor az épkézláb haladás lehetővé válik. A károk történelmi veszteségként rögződnek. Tisztelt Ház! A regu lázástól tántorgó gazdaságpolitika megtámogatásához mankóként előhúznak a közgazdaságtan kelléktárából néhány fakult teóriafoszlányt. KözépKeletEurópában ilyesmi nem szokatlan. A rossz emlékű marxista közgazdaságtan csődje után nem meglepő előkotorni épp en azt a nyugati modellt, amelyik az intervenciókat, a restrikciókat favorizálja. Szerephez jut a neoklasszikus, neokeynesiánus monetárisfiskális paradigma, amelynek változatai a kapitalista világgazdasághoz tartoztak a XX. század évtizedeiben. Azonban a struktúra elavult oszlopai megroggyantak. Létezik más út is, mint a kikoplalás, csodavárás és szemfényvesztés. Itt most az a szándékom, tisztelt Országgyűlés, hogy felvázoljam - mint ahogy más írásaimban tettem - a közgazdaságtan elméletéből és tapasztalat ából azokat az ismereteket, amelyek alkalmazásával Magyarország gazdasága kiemelkedhet a jelen válságból. Indulásként hasznos a mikroökonómia és makroökonómia fogalmait érzékeltetni. A mikroökonómia a fogyasztás és termelés - háztartások és üzemek - optimá lis működését vizsgálja a piacgazdaság keretében. Így megkülönböztetett figyelmet kap a fogyasztó védelme a monopóliumok visszaéléseivel szemben. A makroökonómia ugyanakkor az egész nemzetgazdaság, esetenként régiók folyamatait vizsgálja, különös tekintett el az államháztartásra. Finanszírozza a közszolgáltatásokat és új elosztásokat az adózás és támogatások révén. Minthogy jelen prezentációm témája a megszorítások és azok elsődleges eszközeként az adózás terhének elemzése, következzék az összefüggések megvi lágítása és a félreértések eloszlatása. Teszem ezt négy propozíció tükrében. Először: a csökkenő adórátával emelkedhet az adóbefizetés. Másodszor: az infláció és munkanélküliség azonos irányba mozdul. Harmadszor: a termelés visszaszorítása korlátozza a kín álatot, tehát ösztönzi az inflációt. Negyedszer: a csökkenő adóráta
