Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - KORMOS DÉNES (MSZP):
2004 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kormos Dénes, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Öné a szó, képviselő úr. KORMOS DÉNES (MSZP) : Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim, itt a késői órában! Három kérdéskört szeretnék érinteni a témával kapcsolatban, amiről már sokan említést tettek közvetlenül vagy közvetetten. Az első a reform és költségve tés; a másik: fejlesztés és költségvetés. A harmadik - mily meglepő - ellenzék és költségvetés címet viseli. Az első része a reform és költségvetés. Sokszor hallottuk azt a számonkérést, hogy hol vannak a reformok, hiszen ez a költségvetés egyszerre több d olognak meg kell hogy feleljen. Kétségkívül meg kell felelnie egy egyensúlyteremtő követelménynek, kétségkívül biztosítania kell azt a nem kevés forrást, amely önrészként elérhetővé teszi az európai uniós forrásokat, és kétségkívül kell neki olyan funkciók kal bírni, amire közvetlenül vagy közvetetten mindkét oldalról már utaltak a képviselőtársaink, hogy bizonyos fajta folyamatokat orientáljon. Pedagógusként talán nem lenne túl szerencsés azt mondanom, hogy az egyik legjobb motiváló tényező az érdek. Node, ebben azért, lássuk be, van valami. Ha a költségvetésnek van egy ilyen orientáló iránya, akkor meg kell néznünk, hogy valóban ezek az orientációk milyenek és valóban reformértékűeke. De mielőtt erre kitekintenénk, azt kell látnunk, hogy ez a költségvetés nemcsak úgy beleszületett egy helyzetbe, mert ebben az időszakban, az év ezen időszakában illik a parlamentben költségvetésről tárgyalni, hiszen az év korábbi folyamatában jó néhány olyan törvénytervezet volt itt a Ház asztalán, amely részben előkészíteni hivatott volt a költségvetést, részben volt olyan feladata, vagy lett volna olyan feladata és funkciója, hogy beindítson, megindítson olyan folyamatokat, és adjon folyamatoknak törvényi kereteket, amelyeken keresztül további reformlépések és reformfolyamat ok elindíthatók lettek volna. Mindkét oldalról nagy előszeretettel idézzük az Állami Számvevőszék különböző megállapításait. Én nem néztem meg minden részét, és nem hasonlítottam minden részét össze, de egy dologban visszanéztem évekre menve, és ez pedig a z ellátórendszerek, nagy ellátórendszerek kérdése. Ha előveszik tisztelt képviselőtársaim nem az egy évvel, két évvel ezelőtti, hanem több évre visszamenőlegesen a számvevőszéki jelentéseket, akkor egyrészt láthatják azt, hogy minden esetben megjelenik vél eményként és kritikaként az ezzel kapcsolatos forrásprobléma, és minden esetben ajánlásként, javaslatként megjelenik - vagy adott esetben, mondjuk meg őszintén, kritikaként is , hogy ezen nagy ellátórendszerek átalakítása nem indult meg vagy nem történt m eg. Ebben az időszakban azt jelzi a Számvevőszék, hogy tisztán pénzügytechnikai eszközökkel, mondjuk úgy, esetleg költségvetési orientációkkal önmagában ez a dolog, ez az átalakítás nem valósítható meg. Nyilván többféle szempont is kell ehhez. Nyilvánvalóa n nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezek az ellátórendszerek különféle szinten valósulnak meg, helyi önkormányzati szinten, kistérségi szinten, megyei és regionális szinten. Ezek is tisztázást igényelnek - bocsánat, igényeltek volna, de ennek első egykét körén sem jutottunk túl. Itt is látszik, például a költségvetés csak egy kiragadott részében akár a szociális ellátásoknál, hogy ne csak rögtön az oktatással kezdjem, hogy helyesen az alapellátásokat favorizálja, abba próbál nagyobb forrásokat bele tenni, hogy még az elején kezelhetők legyenek a problémák. Ez azt jelenti, hogy ha ez sikeresen történik, akkor a megyei önkormányzatok szakosított szociális ellátórendszereire remélhetőleg kevesebb teher jut, és akkor ez később kevesebb pénzből is megvaló sítható lenne. Tehát az első részt - reform és költségvetés - valóban folyamatában kell nézni, és azt a kritikát azért valamelyest el kell fogadni, hogy azok a reformlépések, amelyek különböző területen, akár a közoktatás különböző szakterületein, de más t erületen is megjelentek, előbbutóbb szükséges lenne, hogy egy egységesebb rendszerben mutassuk be, mert alkalomadtán egyegy törvénynél vagy egyegy helyzetnél ez hangsúlyosan megjelenik, és a kapcsolatára, az összefüggéseire, ennek tisztázására nem jut e lég igény vagy lehetőség, és az igény szó is jó, mert vannak talán
