Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz):
1996 Visszatérve a harmadik t émára: úgy gondolom, hogy vannak bizonyos területek, amelyek a forradalom ötvenedik évfordulója alkalmával lelkiismereti teherként nyilvánulnak meg. Engem személy szerint, de gondolom, a társadalmat is terheli az ’56 utáni megtorlás során megölt, kivégzett emberek családjának a sorsa. Közel háromszáz embert végeztek ki, akik általában családosak voltak, volt feleségük, élettársuk, s voltak gyerekeik. Teljes vagyonelkobzásra ítélték őket, ami a szegény munkáscsaládoknál igen sok esetben rendkívül súlyos hely zetet teremtett. Gondoljunk csak egy kispesti családi házban vagy egy pestújhelyi, vagy Pest vidéki kis családi házban élő munkáscsaládra, ahol az apát kivégzik, utána jönnek a végrehajtók, a teljes vagyonelkobzást érvényesítik, van kéthárom gyerek, esetl eg négy gyerek, akik többnyire csak az általános iskolát tudják elvégezni, sokakat állami gondozásba adnak, és így tovább. Ezért gondoltam azt, hogy az özvegyek, az élettársak és a gyerekek - akik nehéz életet éltek, és most már lassan eljutnak a nyugdíjko rhatár közelébe, hiszen aki egyéves volt ’56ban, az is már ötvenegy éves, és idősebb gyerekek is voltak - számára törvénymódosítással ’56os emlékérmet, illetve emléklapot kellene adnunk, és amint elérik a nyugdíjkorhatárt, egy kicsit emeltebb nyugdíjat b iztosítsunk nekik, ami tulajdonképpen egy szerény kárpótlás lenne nehéz életükért. Most nem akarom részletesen kifejteni, hogy milyen nehéz volt ezeknek az embereknek az élete. Erre adtam be törvényjavaslatot az év elején, még az előző ciklusban, amit most újból be szeretnék adni, de nem egyedül. Azt szeretném, ha a parlament valamennyi pártjából lenne néhány képviselőtársam, aki ezt be tudná adni. És tegyem hozzá, hogy a költségvetés számára sem jelentene ez terhelést, hiszen az ’56osok egyremásra halnak meg. Kezemben van a kimutatás, amely az ’56os emlékérmesek és emléklaposok nyugdíjkiegészítését tartalmazza. Tavaly 155en haltak meg közülük. Körülbelül 240250 kivégzett hozzátartozóiról van szó. Kéthárom év alatt kihal az a népesség, hogy így mondja m, statisztikai szám, amelynek a helyébe beléphetnek majd néhány év múlva az árvák és az özvegyek. Erről a három dologról kívántam a költségvetés kapcsán beszélni. Mind a három területen biztosítva van a fedezet, ezért jóízűen tudom ajánlani valamennyiünkn ek, hogy fogadjuk el a költségvetési törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Aszódi Pál, a Fidesz képviselője kétperces felszólalást kért. Parancsoljon, öné a szó. DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A szakmai hozzáértésével vagy a bennfentességével kapcsolatos hosszú bevezető nyilatkozatára nem kívánok reflektálni, mert az nem tartozik szorosan a költségvetési témakö rhöz. Arra viszont röviden reagálnék, hogy azt tetszett mondani, a biztonság akkor kezdődött ebben az országban, amikor a NATO tagjai lettünk. Hát kérem szépen, mi volt a rendszerváltozás időszakában? Ön a nagyon kedves Antall József barátjára hivatkozott. Önök együtt alkották a paktumot bizonyos kérdésekben. Akkor miért nem döntöttek úgy, hogy a szovjet hadsereg előbb menjen ki, és előbb legyünk a NATO tagjai? De még ’88ban is azt mondták, hogy minden erőnket összpontosítani kell a Varsói Szerződésre, kön yv jelent meg ez ügyben, mert a NATO az imperializmus kiszolgálója. Ezt mondták 1988ban. Továbbmegyek: évtizedek óta meg kellett volna oldani a helyzetet. Ki akadályozta meg önt, képviselő úr, amikor 1994ben keblére borult a pufajkás, géppisztolyos Horn Gyulának, hogy mint a honvédelmi bizottság elnöke, bármilyen hatékony lépést tegyen? Ki akadályozta meg? Senki. Mit tett? Semmit.
