Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - HIRT FERENC (Fidesz):
1982 Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Hirt Ferenc, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr. HIRT FERENC (Fidesz) : Köszönöm a szó t. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, mindenki emlékszik még rá, hogy kis hazánkban milyen nagy volt a jólét, egészen az áprilisi választásokig. Most már nap mint nap felteszem magamnak is a kérdést, hogy: uramisten, ekkora a baj? És ahogy telnekmúlnak a hetek, eg yre jobban kibontakozik előttem, és ezt nem mint politikus, inkább mint idestova két évtizede vállalkozó mondom, hogy nagy baj van, az biztos. De hogy mekkora lesz a baj, az az igazi kérdés. Ahogy értékelem a napról napra elénk kerülő reformokat, a reformo knak nevezett megszorító törvénymódosításokat, ezeknek a lakosságra, az intézményekre és a munkahelyekre gyakorolt hatását, igen szomorú, egy nehezen élhető, mondhatnám, élhetetlen jövőkép bontakozik ki a szemeim előtt. Sajnos, néhány percben nehéz összefo glalnom a megszorításokról és a 2007. évi költségvetés tervezetéről a véleményemet, de azért néhány konkrét példával hadd próbáljam egy kicsit a kormánypárti képviselők lelkiismeretét megérinteni. Teszem ezt azért, mert mint új országgyűlési képviselőt, eg yszerűen elképeszt és megbotránkoztat az a cinizmus és közömbösség, amit tapasztalok a kormánypárti képviselők részéről, bármilyen ellenzéki megnyilvánulás vagy törvényjavaslat erőből való elutasítása kapcsán. Csak néhány rövid, konkrét példa, mire gondolo k. Amikor kérdést tettem fel az illetékes miniszternek, hogy mi a jelenlegi kormányzat elképzelése a fogyatékosügyi program és az akadálymentesítés megvalósításáról, dicshimnuszt hallottunk, hogy milyen hihetetlen eredményeket valósítottunk meg, és miket f og a Gyurcsánykormány kivitelezni az elkövetkezendő években. A miniszteri válasz hallatán szinte elbizonytalanodtam. Elbizonytalanodtam, hogy talán én nem látom az eredményeket, lehet, hogy egy nagy fa előtt állok, és nem látom az erdőt. Hát most már kezd em látni, de nem a szép erdőt, hanem az elszáradt valóságot. Nézzük röviden, hogy mire is gondolok! A polgári kormány ideje alatt 2001ben a fogyatékosügyi programra 1 milliárd forint volt a költségvetésben beállítva. Ez sem volt sok, lehetett volna sokkal több is. A 2007es évi költségvetésben mekkora összeg szerepel önök szerint a fogyatékosügyi program kivitelezésére? 45 millió forint. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Ha ezt 3200 településre leosztjuk, 13 ezer forint jut településenként. Azt gon dolom, hogy kár róla szinte beszélni is, ez egy kormányzati luxuslimuzin ára. Ezt szánják 3200 településre, a fogyatékosprogram továbbvitelére 2007ben - szerintem egyenesen röhejes. Egy másik példa: mint látják, nem olyan rég estem át egy fogásjavító műté ten. Gyakorlatilag ezen a műtéten minden egyes nyaksérültnek át kell esnie, hogy valahogyan egy picikét is könnyebb legyen az élete. Ezt a műtétet csak a nyíregyházi kórházban tudják elvégezni, és nem túl nehéz kitalálni, hogy a kormánypárti képviselők jóv oltából ezek a kórházak kívül fognak esni, a nyíregyházi kórház kívül fog esni rengeteg fogyatékos személynek, úgymond a kijelölt kórháznak a területén. Így önrészként 100 ezer forintot kell majd megfizetni minden egyes mozgássérültnek a beavatkozáshoz. Ke zenként három műtét révén, gondolják el, hogy hány ember tudja majd a mozgássérültek közül megfizetni a 3040 ezer forintos rokkantnyugdíjából a beavatkozást! Higgyék el, csak Nyíregyházán végzik, és ez csak egy egyszerű példa. Egyébként lehet legyinteni a fogyatékosokra, ezt folyamatosan megteszik (Dr. Veres János Keleti Györggyel konzultál. - Dr. Pósán László: Miniszter úr, figyeljen!) , hogy menjenek inkább a szociális intézményekbe a fogyatékosok, ott majd ellátják őket. Igen, eddig ellátták, de szintén az önök törvénymódosításai révén a megyei fenntartású szociális intézményeket gyakorlatilag lassú halálra ítélték. Lassú halálra ítélték, így nem lesz lehetőség még a jelenlegi bentlakóknak sem a maradásra, nemhogy újaknak beköltözni. Viszont, ha jól megné zzük, mégiscsak lesz majd hely, szintén az önök jóvoltából a kórházakból az elfekvőkben és irányított intézményekben úgymond elfektetni az embereket.
