Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):
1955 jelentősen javult. Ezek után a magyar egészségügyet úgy beá llítani, hogy ez egy halódó ágazat és reformra szorul, olyanfajta reformra, amelynek a következtetéseit nem látjuk...! És ha jól emlékszem, volt egy népszavazás, amely a kórházprivatizáció kapcsán bár indirekte tette fel ezt a kérdést, de mégiscsak feltet te a kérdést: akarunk mi olyan egészségügyet, amelyik generális változáson megy keresztül? És mit válaszolt a társadalom? A társadalom azt válaszolta, hogy nem. Ma mi a helyzet az alapellátásban? Az a helyzet az alapellátásban, hogy az orvosok nem tudják, hogy mi következik, amikor január 1jén belép az első beteg hozzájuk. Azt sem tudják, hogy amikor belép az első beteg hozzájuk, akkor ki fogja beszedni tőlük a vizitdíjat, hogyan fognak elszámolni a vizitdíjjal, hogyan lesz, ha három darab fémszázast adnak nekik, vagy egyszerre egy tízezer forintost, hogy adjanak vissza belőle. És az is nyilvánvaló, hogy a vizitdíj, különösen Magyarországon, a mai orvosbeteg találkozási gyakorlat kapcsán jó, hogyha fél évig fog tartani, és azt is el kell mondani, hogy a ke leti megyékben teljesen behajthatatlan lesz egy jelentős részében a populációnak. Kérdezem én: önök egyenlőséget akarnak az ellátásban? Hát hogyan lehet úgy egyenlőség az ellátásban, hogy az ország egyes területein 100 százalékban befizetik a vizitdíjat, a másik területén meg 40 százalékban? Hol van benne a kompenzáció a költségvetésben? És az a 30 milliárd forint körüli összeg, amit önök a vizitdíjjal próbálnak beszedni a lakosságtól, az milyenfajta értékként jelenik meg, amikor még ma sem tudjuk biztosan, hogy vajon ki fogja kapni a vizitdíjat, hogyan lesz az elszámolás folyamata? Ugyanakkor már azt is kiszámítottuk, hogy a vizitdíjjal, a különböző egyéb költségekkel egy család, ha olyan jellegű szolgáltatásokat vesz igénybe, ami az egész családot érintő h áromnégy kórházi megbetegedést jelent évente, ami nem ritka, akkor mindennel együtt körülbelül 40 ezer forint mínuszt jelent a család számára összességében. De vegyük a kórházi ellátást! A családoknak és a betegeknek bejárt útjaik vannak. A bejárt utak az t jelentik, hogy az egészségügy általában bizalomelven alapul, ez azt jelenti, hogy nekem bizalmam van a családorvosomhoz, a családorvosom pedig ismer olyan kórházi orvost, akivel kapcsolatban van. És nem kell önöknek mindig a legrosszabb dolgokat feltétel ezni, mert Magyarországon az orvosoknak a jelentős része tisztességes és korrektül látja el a munkáját. Egy törpe kisebbségből levezetve olyan valamit feltételezve, ami általános, teljesen elfogadhatatlan morálisan az az álláspont, aminek alapján azt gondo lják, hogy Magyarország az orvoscsalók országa! Én azt gondolom, hogy a kórházi ápolási díjnál is pontosan hasonló a helyzet. Igazából mi nem tudjuk, és nem tudjuk belátni azt sem, hogy a kórházi ápolási díj befizetése mit jelent a kórházak számára. Ott en nek a beszedése még átláthatatlanabb. Igazából több kórházigazgatót megkérdeztem, hogy mi fog történni. Azt mondja, hogy nem tudja, mert nem látja, hogy mi fog megtörténni, mert sem az adminisztratív lehetőségek, sem az emberek, akik képesek végrehajtani e zt az utasítást, sem a betegek... Gondolják el, van olyan kórház, ahol nyolcvan vagy száz rendelés van, és ha ezeknél a napi betegforgalom csak húsz beteg, hogyan fogják tudni ezt a vizitdíjat beszedni? Az élet és amit önök leírtak számunkra, az eltávolodo tt egymástól. (18.30) Vegyük a progresszív betegellátást: a progresszív betegellátásban a betegnek el kell jutnia az ellátás csúcsára. Ma az ellátás csúcsára való eljutásnak van egy bizonyos folyamata. Kétségtelenül helyes az, ha tisztességesen kezelik a v árólistákat, akkor a betegek a várólistának megfelelő sorrendben jussanak az ellátásukhoz. De gondolják meg, hogy a 31 vagy 32 kijelölt kórház közül, amelyek biztos finanszírozásúak, egyetlenegy az, amelyik a jövőben biztonsággal várólistát készíthet - sen ki más. És mit csinálunk a többi beteggel? Azt gondolom, hogy nem lehet, különösen egy olyan érzékeny területen konzekvenciamentesen dolgozni, ahol bizony embereket veszíthetünk el, és nem is kis számban. Mert nem lehet azt elvárni az emberektől, hogy egy teljesen más rendszerbe átlépve abban a pillanatban elkezdjenek másképp
