Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KORMOS DÉNES (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ):
1950 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A v álasztási év végén tárgyaljuk az ország 2007. évi költségvetését, a második Gyurcsánykormány költségvetését. Gondolhatnánk, hogy két országos választási kampány után végre a permanens kampány helyett lehet tárgyszerű vitát folytatni a Magyar Országgyűlésb en a költségvetésről, mely mégiscsak az éves jogalkotási programunk legjelentősebb feladata. Sajnos az eddigi vita tükrében ki lehet mondani: ez nagyon nincs így. Pedig az elmúlt évek kiélezett, egymásra licitáló politikai háborújának megannyi negatív köve tkezménye visszaköszön a jövő évi költségvetés számaiban. E számok alapján valóban érdemes úgy fogalmazni, ahogy Kuncze Gábor is fogalmazott a 2007. évi költségvetést illetően, hogy a 2007. évi költségvetés a kijózanodás költségvetése. Kérdés azonban az, h ogy mindaz, ami az előterjesztésből visszaköszön, az vajon valóban kijózanító erővel bíre majd a parlamenti patkó mindkét oldalán. Ez a költségvetés elsősorban azért a kijózanodás költségvetése, mert világossá vált mára, hogy hová vezetnek a túlzó választ ási ígéretek, hová vezet a megalapozatlan ígéretek betartása, hová vezet az, amikor a politika nem veszi figyelembe a költségvetési korlátokat, racionalitásokat, hová vezet a permanens kampánypolitizálás. Lukács Tamás FideszKDNPs képviselő például azt ta lálta mondani a délutáni vitában, hogy ez a költségvetés az elzálogosított jövő költségvetése. Nos, nagyon nem. Abban van igazság, hogy az elmúlt évtizedben a politika sokat tett - beleértve a Fideszt és a KDNPt is - azért, hogy elzálogosítsuk a jövőt, de erre a költségvetésre ez nem mondható el. Ez a költségvetés ugyanis végre szembenéz a túlígérgető, túlosztogató politika következményeivel, és ezért sokkal inkább a jövőmentés költségvetése ez, semmint a jövőfelélésé. Miközben az elmúlt években a gazdaság szereplőinek köszönhetően a nemzetgazdaság összteljesítménye kifejezetten kedvező volt, aközben a magyar költségvetési hiány kritikus méreteket öltött. Ez pedig ciklustól függetlenül a permanens kampánypolitizálás következménye. (Babák Mihály: Hát ezt ti csináltátok!) Tisztelt Országgyűlés! Nem is olyan régen vitattuk a 2005. évi zárszámadást, ahol az ellenzék sem kérdőjelezte meg, hogy a bruttó hazai termék növekedése 2005 egészében az Európai Unió átlagához képest is jelentős volt, meghaladta a 4 százalé kot. 2005ben dinamikusan, 6 százalék felett, de még ebben az évben, 2006ban is érdemben tovább nőttek a nemzetgazdaság egészében a reálkeresetek. Ez persze jól hangzik, mondhatnánk, gondolhatnánk, ugyanakkor ki kell mondani, hogy felzárkózásunk a fejlett uniós államok átlagbéréhez a reálkeresetek terén a gazdaság teljesítményénél dinamikusabb, az államháztartási deficit évtizedes rossz mutatóinak figyelembevételével pedig az indokoltnál, a megalapozottnál messze gyorsabb, vagyis erő ltetett ütemű volt. Ennek pedig egyenes következménye a mármár kezelhetetlen hiány és persze az államadósság jelentős, ugrásszerű növekedése. Bizony az állam túlzott újraelosztó szerepének és a költségvetéspolitika puhaságának, túlpolitizáltságának köszönhetően az elmúlt években az egyensúlyi problémák kezelése elmaradt. Ezen a ponton azt is el kell persze ismernem, hogy az SZDSZ sem tudta megállítani, megfordítani az állami kormányzati újraelosztási akaratok erősödését, az ebből fakadó negatív folya matokat. Bár visszavisszatérő módon tettünk kísérletet a rossz folyamatok korrekciójára, ezért vállaltunk is koalíciós vitákat, beleértve a miniszterelnökváltást is, de összességében nem voltunk elég erőteljesek törekvésünk, céljaink érvényesítésekor. Ez ért nem bújhatunk ki a koalíciós kormányzást érő ránk eső kritika alól. Az SZDSZ ezzel együtt évek óta szorgalmazta a reformok megalapozását, elindítását, valamint a költségvetéspolitika fordulatát. Nem véletlen, hogy a 2005ben elkészített választási pro gramunkban nem egyszerűen egy nullányival kevesebbet ígértünk, mint a nagy pártok, hanem meghirdettük, hogy az új kormánynak elsődleges feladata 2006 és 2009 között a stabilizáció, a költségvetés egyensúlyának megteremtése, továbbá ezzel párhuzamosan a kor ábban halogatott reformok elindítása. A 2006os választások után számunkra is sokkoló méretű hiányadatok ismeretében a
