Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
1941 Köszönöm, elnök ú r. Tisztelt Képviselőtársam! Délelőtt Mikola Istvántól hallgattuk végig, hogy mennyivel csökken az egészségügyre fordított pénz, és hogy ez hogyan jelent katasztrófát. Most képviselőtársam ismétli ugyanezt, és szembesít bennünket azzal, mintha nem lenne lo gikája ennek a csökkentésnek. Pedig egy másik beszélgetésben Mikola Istvánnal és önnel ugyanúgy egyet tudunk érteni abban, hogy egészségügyben egyszerre van hiány és mérhetetlen nagy pazarlás. Ha ez igaz - és ebben is egyet szoktunk érteni , akkor miért n em tételezi fel a képviselő úr, hogy amikor egyegy költségvetési keret megrövidítéséről van szó, akkor vélhetőleg amögött olyan hatékonyságnövelő átszervezés is meghúzódhat, amelyik indokolja? Hadd hivatkozzam a gyógyszerkasszára és az éppen most tárgyalt - a múlt héten már módosításokról szavaztunk - gyógyszergazdaságossági és biztonságossági törvényünkre. Ott is egy óriási pazarlásról van szó, és a terheknek egy igazságosabb rendszerű elosztásáról, amiből a gyártók és a forgalmazók jobban és szabályozo ttabban kiveszik a részüket, mint ahogy eddig tették. Azt gondolom, hogy reformot csinálni nem lehet úgy, hogy minden egyes költségvetési tételsoron ugyanazt az összeget az ember ott hagyja. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ismét megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, kétperces időtartamra, Fidesz. DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Köszönöm szépen, de úgy jönnek fel a labdák, hogy nem lehet vele mit tenni. A mérhetetlen pazarlásról annyit, hogy két nappal ezelőtt a Pénzügykutatóban volt egy fóru m, Bokros Lajos is előadott és jómagam is, mások is, és volt egy adat, hogy a magyar egészségügy hatásfoka, pénzfelhasználása talán a legjobb a rendszerek közül. Hogy mennyit költünk gyógyszerre? Kérem, világpiacon vesszük a gyógyszereket, és az átlagellát ási rendszerben 20 százalék a gyógyszerköltség. Ha az egy főre jutó gyógyszerköltséget számoljuk, Magyarország nagyon hátul van. Azért tűnik ez magasnak, mert a többi költségelem mérhetetlenül alacsony, legdöntőbben a bérek. És a másik a gyógyszerkassza. H ogyan van jól tervezve egy gyógyszerkassza, ha a 2006os várható adat - és ez a költségvetési adat - 375 milliárd forint? És tetszik tudni, hogy mennyi a főösszege a gyógyszerkasszának? 364 milliárd forint akkor, ha teljesülnek mindazok az elemek, amire ön is utalt, gyártóknál, forgalmazóknál, sőt a betegek által fizetett, most már minden vénykiváltásnál befolyó összeg, aminek még a technikáját sem nagyon tudjuk, hogyan fog megtörténni. És ez az összeg, változatlanul mondom, egy főre vetítve eléggé az utols ók között van Európában. És ha egy korszerű gyógyítással akarunk egy gyors bajmegállapítás után eredményt elérni, akkor az szenteltvízzel és placebóval és vitaminkombinációval a legritkább esetben megy. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr . Világosi Gábor) : Tisztelt Képviselőtársaim! Most az előre bejelentett felszólalók következnek. Elsőként megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP. DR. KÉKESI TIBOR (MSZP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! R emélem, megbocsátják nekem, hogy egyfajta részösszegzésszerűen három gondolatot kifejtek a költségvetésről. Az első gondolat az, hogy milyen helyzetben vagyunk, miért vagy hogyan jutottunk ide. Az előző ciklusban a kormányzati többség, a szocialista és a s zabad demokrata pártok által generált módon, feltételezve egy 5 százalékos vagy akár azt meghaladó gazdasági növekedést az akkor sejthető vagy sejteni vélt világi és európai konjunktúra keretében, úgy gondolta, hogy megfordítja azt az évtizedes - kinek men nyi volt az életéből ilyen - szlogent, hogy az emberek mindig azt kapták
