Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FONT SÁNDOR (Fidesz):
1931 Aztán talán elvárhatnánk egy költségvetéstől, hogy kialakítson, irányt mutasson egy olyan birtokstruktúrára, ami alapot adhat egy sokszereplős, középbirtokmérettel rendelkező, családi alapon szerveződött mezőgazdaságra, így biztosítva a vidéken az eltartó képességet, a természetes élővilágot, a természetes környezetet, s egyben óvja azt meg ez a középbirtokmérettel rendelkező gazdálkodói hálózat. Egyben biztosítsa a biztonságos magyar élelmiszer előállítását, hiszen stratégiai cikkről van szó, mindannyian fogyasztunk élelmiszert, és nem mindegy, hogy milyen, honnan származó élelmiszereket fogya sztunk. S talán elvárható lenne egy rövidebb távú stratégiai iránymutatás is, hogy hogyan tudjuk visszaszerezni a 2004 és 2006 között elvesztett élelmiszerpiacunkat. Sajnálatos módon meg kell állapítanom, hogy az előbb feltett három stratégiai jelentőségű kérdés egyikére sem ad választ ez a költségvetés, sőt mintha ellentétes folyamatok indultak volna el. Mert nézzük csak az első kérdést, hogy nemzeti forrásokkal csökkentsük azt a hatalmas hátrányt, amit okozott az előző MSZPSZDSZkormány a koppenhágai sze rződés aláírásával. Akkor megállapodtak abban, hogy csak 25 százalékos támogatást kapunk. Ehhez ugyan lehet egy 30 százalékos nemzeti támogatást adni - külföldi népszerű nevén, angol nevén top upot , és ez évről évre egy akkori négypárti indítvánnyal elfo gadva garantálva volt egy határozati javaslattal megerősítve, hogy mindig kifizetésre kerül. Kérem szépen, mit tapasztalunk a mostani költségvetésnél? Hogy a 103 milliárd forint helyett 78 milliárd forintot irányoznak elő erre a nemzeti kiegészítésre, azaz a 30 százalékot lecsökkentik 25 százalékra, vagyis 25 milliárd forinttal kevesebbet fognak kapni a gazdálkodók. Tehát nemhogy csökkentenénk azt a különbséget, ami versenyhátrány ért bennünket a nyugateurópai gazdákkal szemben, hanem ez a kormány még tuda tosan növeli is ezt a hatalmas különbséget, amit sajnos az őáltaluk aláírt szerződéssel elfogadtak. De továbbnövelik ezt a hátrányt, hiszen a termelési támogatásoknál az idei évhez képest a jövő évre betervezett támogatás 25 milliárd forinttal csökken a ne mzeti támogatások szintjén. (16.40) S ami számunkra érthetetlen, továbbra sem hirdeti meg - 2004 óta - az agrárkörnyezetgazdálkodási pályázatot. Ez az a pályázat, amelyet elnyerve a gazdálkodók, 80 százalékban az Unió finanszíroz, 20 százalé kban a magyar költségvetés. Milliárdos összegeket hagyunk minden évben az Unió asztalán. Az Unió ezen természetesen jót mosolyog, mert nem kell neki kifizetni a 80 százalékot, itt pedig a gazdálkodók természetesen tönkremennek egy ilyen nagyon nagy megkülö nböztetéssel. Aztán nézzük a birtokstruktúrára vonatkozó iránymutatást! Az osztatlan közös tulajdon rendszere továbbra is fennmarad, nem hajtják végre a polgári kormány által meghozott törvényt, és nyilvánvaló, hogy azzal, hogy az osztatlan közös tulajdon szétírását, névre írását továbbra sem hajtják végre, előszeretettel kedveznek egy téeszalapú, tőkés nagybirtokrendszer fennmaradásának, illetve kiépítésének. Fel szokták vetni: hát kérem szépen, koncentráció csak kell, hát az Unióban is láttuk, hogy az éle lmiszernagykereskedelmi rendszerek megjelenésére a gazdálkodók, a termelők is koncentrálódással válaszoltak. De micsoda különbség! Míg Magyarországon már több év óta birtokkoncentrációt erőltet a jelenlegi kormány, addig NyugatEurópában együttműködési ko ncentrációval válaszoltak a gazdálkodók. Azt mondták, fogjunk össze, és legyünk szívesek együtt - a termelés önálló elvégzése után - a tárolásra, a manipulálásra, a feldolgozásra és a kereskedelemre szerveződni. Na persze ez a típusú koncentrálódás nem ked vez a jelenlegi kormánynak, hiszen így nem tudná esetlegesen az érdekcsoportjai környezetébe helyezni Magyarország utolsó legnagyobb értékű vagyonát: a termőföldet, amelyet jelenleg gőzerővel e baráti kapcsolatoknak juttat; lásd az NFA jelenlegi suba alatt i privatizációs folyamatait. Aztán nézzük, mi történne, ha a 20042006os, időközben elvesztett piacunkat vissza kellene szerezni! Hogyan lehetne ez? Például azzal, hogy a meglévő, némelyik több mint százéves múltra visszatekintő intézetünk munkáját kérnén k és követelnénk, adnánk nekik biztos alapot, hogy ezek az élelmiszerek környezetében működő, biztonságot adó intézetek legyenek szívesek továbbra is ellátni
