Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz,
1922 Ez a szabályozás nagyon felelős magatartást és gondolkodást vár el mindenkitől, az újonnan vagy az éppen újra megválasztott polgármesterektől, képviselőtestületektől egyaránt. Azt igényli t őlük, hogy megfelelő egyeztetéssel és párbeszéddel alakítsák ki azokat a döntéseket, amelyek a kistérség területén egyegy feladat ellátására, közös munkára késztetik őket. S természetesen mint fővárosi képviselő azt kell mondjam, hogy a főváros számára is van üzenete a költségvetésnek. Azt üzeni, hogy a 2007. évi költségvetés igen komolyan foglalkozik a fővárossal, a főváros közlekedésével és fejlesztéseivel, hiszen azok a sorok, azok a támogatások, amelyek benne vannak, és amelyek megadják a lehetőséget a z európai uniós forrásokhoz való hozzájutásra, biztosítják azt, hogy a 4es metró felépüljön, az M0s körgyűrű körbemenjen a város körül, hogy az 1es és a 3as villamos elkészüljön, vagy éppen azt, hogy a KisDuna soroksári ága ne egy holt terület legyen, hanem mindenki számára a szabadidő eltöltésének igen kellemes területét adja. Azok az elvek, amelyeket felsoroltam, azt bizonyítják, hogy a költségvetés valós alapokra épül, megfelelő politikai és társadalmi üzeneteket fogalmaz meg. Az önkormányzatiság sz ámára az együttműködést üzeni, a főváros számára pedig egy fejlesztésorientált költségvetéssel van dolgunk. Én ezért támogatom, és képviselőtársaimat is arra kérem, hogy támogassák az előttünk lévő költségvetési javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP s oraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, BácsKiskun megye, 2. vk.): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Amikor a 2007. évi költségvetésre készültem, meglehetősen sok i rományt végigolvastam, és akármennyire is gondolkodtam, hogy mi lenne az, ami összefoglalásképpen ebben a költségvetésben megjelenik, nem tudok mást mondani önöknek, mint hogy ez a költségvetés annak a tükröződése, ami az elmúlt háromnégy esztendőben tört ént, persze nem egyszerre, varázsütésre, hanem módszeresen és mélyen az emberek lelkébe ivódva. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt három évben egy sikeres ország hitét törték meg. Megtörték azt a hitet, amit előtte - szintén nem varázsütésre - négy év ke mény munkájával értünk el. Az emberek hittek abban, hogy ha akarnak, jutnak egyről a kettőre - és jutottak , ha végigmentek a falvakon, azt látták, hogy lecserélték a házakon a tetőt, egy csomó ház lábazata megújult, a kerítéseket átfestették. Öröm volt j árni az országban, mert azt lehetett látni, hogy az emberek bíznak a jövőjükben. Léptennyomon kisebb vállalkozások alakultak, munkahelyek voltak. Ezt a lendületet, ezt a hitet törték meg. És a szakadék irányába robogva, az utolsó pillanatban megpróbálnak félrekormányozni, megpróbálják berántani a féket, s közben úgy tesznek, mintha valami felsőbb hatalom által elrendelt végzet lenne az, hogy nekünk, ennek az országnak ide kell jutni. Nos, hölgyeim és uraim, az a helyzet, hogy önök ezért felelősek. Ha elism erik a felelősségüket, bocsánatot kérnek, megkeresik a felelősöket és elszámoltatják őket, akkor utána kérhetnek áldozatot minden magyar embertől. Utána! Addig nem! Ez a költségvetés kemény áldozatokat kér. Én magam az egészségügyi részéhez szeretnék majd bővebben hozzászólni, de az már most látszik, hogy az az áldozat, amit meg kell hozni, nem két évig fog tartani. Az az áldozat, az az adóssághalom, ami előttünk van, amiből ki kell másznunk, legalább tíztizenöt évet fog igénybe venni. Ha nem is egy egész emberöltőt - mert én egy optimista ember vagyok , de az én hátralévő aktív időszakomat tönkretették. Azzal a munkával, amit eddig elvégeztünk, nem jutottunk előrébb, visszamentünk oda, ahol voltunk, kezdhetjük megint elölről. Többször elhitte már ez az or szág, hogy ilyen rontás még egyszer nem jöhet rá. Nos, a rontás ismét rajtunk van, a kérdés az, hogy mikor tér magához, mikor fog önvizsgálatot tartani, bűnbánatot, és mikor fogja elfogadni a penitenciát.
