Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
1909 vajon a munkanélküliség hogyan alakul majd jövőre hazánkban, akkor azt fogják látni, hogy nem látnak semmit, nem találnak erre vonatkozó adatot, ugyanis a kormány sumákol. Nem tette közzé azt, hogy a jövő évi munkanélküliségi rátát növekvő mértékben, 7,5 százalékos mértékben határozta meg. Ezt viszont a konvergenciaprogramból tudjuk, sőt ezen túlme nően vannak azért a költségvetési törvényjavaslatban olyan adatok, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy növekvő munkanélküliséggel számol a kormány. Ezt bizonyítja például a Munkaerőpiaci Alapban az az összeg is, amely a munkanélküliellátásra szere pel, arra vonatkozik. Ez az összeg jövőre 20 milliárd forinttal lesz magasabb, mint ebben az évben volt, és közel duplája lesz a 2002. évinek. Ez semmi másról nem szól, kormánypárti képviselő urak és asszonyok, mint hogy a munkanélküliséggel, ennek a megol dásával egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a kormány, vagy ami még rosszabb, nem is akar mit kezdeni vele. Joggal merül fel a kérdés, vajon vane fedezete a munkanélküliellátások kifizetésének. Van fedezet, ugyanis ebben az évben már negyedszer emeli me g a kormány azokat az adókat és járulékokat, amelyeket a Munkaerőpiaci Alapba fizetnek be azok, akik még dolgoznak, illetve azok a vállalkozók, akik még működni tudnak. Mindez természetesen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság jegyében történik. Miért baj az, hogy most már negyedszer emelik meg, és január 1jével ismételten megemelik a munkabéreket terhelő járulékokat? Azért baj ez, mert bizonyított tény, hogy minél magasabbak az adó- és járulékterhek, annál nagyobb a teljesítmény visszafogása, illetve anná l nagyobb a fekete, illetve a szürkegazdaság irányába való eltolódás. Emellett, illetve ezzel egyidejűleg vagy párhuzamosan növekedik a munkaerőköltségek miatt a munkanélküliség, és csökkenni fog a teljes munkaidős foglalkoztatás, illetve különböző trükkö zésekkel kell vagy lehet számolni, úgymint az alkalmi munkavállalás növekedése, ami viszont az eddig határozott munkaidejű szerződéseknek a csökkenéséhez vezet. Mindez természetesen a hazai mikro, kis- és közepes vállalkozásokat is jelentősen sújtja, hisz en nem képesek olyan mértékű jövedelmet előállítani, amely a saját maguk, illetve a családjuk fenntartásán túl lehetővé teszi az elhasználódott és korszerűtlen termelőeszközök pótlását, vagyis nincs arra tőke, tőkehiányosak, hogy beruházásokat tudjanak esz közölni. Ha megnézik, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió hivatalos honlapját, ott többek között a következőt olvashatják. A 23 milliós uniós kis- és középvállalkozás képezi az Európai Unió üzleti szférájának gerincét, 75 millió munkahelyet biztosít anak. A “kicsik előnyben” elve alapján az Európai Unió külön programokat indított, megkönnyítendő a kis- és közepes vállalkozások részvételét az Európai Unió által támogatott kutatási és innovációs projektekben. Ha elolvassák a Gazdasági és Közlekedési Min isztérium honlapját, hasonló adatokkal, arányokkal találkozhatnak, hiszen a minisztérium is közzéteszi azt az adatot, hogy az ország gazdasági életében milyen jelentős szerepet játszanak ezek a vállalkozások, hiszen a foglalkoztatottaknak a minisztérium sz erint mintegy 60 százalékát foglalkoztatják. Ahhoz képest, hogy a versenyszférában, az üzleti szférában a gazdaság gerincét a hazai mikro, kis- és közepes vállalkozások adják, a munkavállalók többségét ők foglalkoztatják, a kormányzati részről mégis rendk ívül mostohán kezelik őket. Csak egy példát hadd említsek meg önöknek! Egy családi vállalkozásnak, amely egy vagy két fő munkavállalót foglalkoztat, hozzávetőlegesen havi 500 ezer forint többletfizetési kötelezettséget jelent csak az, ami ebből az adócsoma gból rájuk nézve következik. Ez azért nagy baj, mert miközben egyegy nagyobb, létszámát tekintve nagyobb elbocsátás nagy publicitást kap, hiszen ha bezár egy cég vagy egy cégcsoport, és elküld 200 vagy 500 embert, erről bőségesen ír a sajtó, nagyon helyes en, teszem hozzá, de az nem kap semmiféle híradást, az nem jelenik meg a hírek között, amikor mondjuk, 300400 vagy 500 mikrovállalkozás egy embert elküld, pedig annak az egy embernek az az egy munkahelye volt, és ha így elküldenek 300400 embert, az legal ább olyan súlyos probléma, mint amikor egy multinacionális cég bezár. De nézzünk egy kicsit vissza a közszférára, ne csak a versenyszféráról beszéljünk! Ha a közszférát megnézzük, a bizottsági ülésen konkrét számot mondott a Pénzügyminisztérium
