Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
1902 DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt a költségvetési vita műfajá nak a meghatározásánál azt kell leszögezni, hogy a költségvetés nem önmagáért való. A költségvetés egyrészt a jelenlegi társadalmigazdasági állapotunk lenyomata, másrészt viszont - és erről sokkal kevesebbet beszélünk - a jövőbeni folyamatok indikátora, a jövőbeni folyamatok indítója. Tehát amikor a költségvetésről beszélünk, akkor egyrészről azt az állapotot kell rögzítenünk, amit a költségvetés jól vagy rosszul kezel, másrészről pedig beszélnünk arról, hogy milyen gazdasági és - amiről a parlamentben saj nos egyre kevesebbet beszélünk - milyen társadalmi folyamatokat indíthat el. Ebből a szempontból, tehát hogy ez a költségvetés a jelen társadalmigazdasági állapotunk lenyomata, úgy lehetne jellemezni ezt a költségvetést - hiszen itt már sokféle jelző elha ngzott , hogy az elzálogosított jövő költségvetése. Az elzálogosított jövő költségvetése, és akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ha valamifajta tehermegosztást kell alkalmazni a társadalom egyes csoportjai, rétegei, intézményei között, akkor megfelele v ajon az igazságosság, a szociális gondolkodás feltételrendszerének az, ha minden egyes réteget és minden egyes intézményt sok esetben lehetetlen vagy nagyon rossz állapotba hoz. Az igazságossági kritériumnak ez a költségvetés semmilyen formában nem felel m eg, mégpedig elsősorban azért nem, mert nem történt meg az elmúlt időszak tisztességes, nyilvános elszámolása és elszámoltatása. Elmaradt - az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy miért - a kormányváltás, és a kormányváltás elmaradásának következménye, hogy önök ma könnyedén azt mondják, mindenki haszonélvezője volt az elmúlt négy évnek, ezért most mindenki fizessen. Ha ez a tétel igaz volna, akkor ez a költségvetés megfelelne ennek a kritériumnak, azonban azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy évnek is voltak ha szonélvezői, például az autópályaépítő cégek és azok holdudvara, és voltak kárvallottai, például a nyugdíjasok, a családok vagy az önkormányzatok. (14.20) Ilyen körülmények között mennyiben felel meg az igazság kritériumának ez a költségvetés? Azt gondolo m, hogy csak akkor lehetne ezt a kérdést korrekten megválaszolni, ha a pénzügyminiszter úrnak felteszem immáron hatodszor is a kérdést: hajlandóe az ország nyilvánossága előtt válaszolni arra, hogy 40 milliárd forintot miért engedtünk el Iraknak? Tudom, h ogy most sem kapunk rá választ, csak arra, hogy elengedtük, meg arra, hogy már ötször megválaszoltuk. Egyszer kérem, hogy válaszolják meg, a kérdés úgy hangzik: miért engedtük el? 40 milliárd forint ebben a költségvetésben nagyon sok pénz. Ha ezt Iraknak e l tudtuk engedni, tessék szembenézni a nyugdíjasokkal, tessék szembenézni a tankönyv kompenzációjával, tessék szembenézni a családokkal, és elmondani nekik, hogy miért engedtünk el 40 milliárd forintot Iraknak. Erre világos választ lehet adni, és amíg erre világos választ a pénzügyminiszter úr nem hajlandó adni, addig úgy gondolom, hogy nem történt meg az elszámolás, és az igazságosság elvének ez a költségvetés nem felel meg. A második kérdés az eladósodás kérdése. Ha nemcsak az állam adósodott el, tessék m egnézni az önkormányzatok helyzetét és eladósodását, az emberek eladósodtak, és a cégek is eladósodtak. Majd visszatérek a második pontra, hogy milyen következtetések vonhatók le ebből. A harmadik a családok helyzete. Önök változó módon, vagy konfrontálódn ak az ellenzékkel, vagy semmibe veszik, vagy pedig párbeszédet ajánlanak. Ez a párbeszéd úgy néz ki, hogy az önök által becsatolt törvényt úgy gondolják, hogy ha nem fogadjuk el, vagy a kétharmados törvényekhez nem járulunk hozzá, akkor mi nem vagyunk hajl andók párbeszédet folytatni. Értelmes párbeszédet hajlandók vagyunk folytatni, diktátumok alapján párbeszédet nem kívánunk folytatni. A Kereszténydemokrata Néppárt többször ajánlotta, hogy beszéljünk az ország valós helyzetéről, demográfiánkról, és beszélj ünk a családok helyzetéről. Ezért beszéljünk a családi adóztatás lehetőségéről, amivel például Franciaországban a demográfiai trendet sikerült megfordítani. Önök erről nem hajlandók párbeszédet folytatni, és álságos módon most milyen intézkedésekre készüln ek? Nézzük meg! Fizessenek tbjárulékot a háztartásbeliek. Ki fog fizetni helyettük? A család.
