Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1878 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felolvasom a következő 11 felszólaló sorrendjét: Deák András, Tóth Károly, Almássy Kornél, Juhász Gábor, Fónagy János , Jauernik István, Molnár Béla, Winkfein Csaba, Katona Kálmán, Halmai Gáborné és Pánczél Károly képviselő úr. Megadom a szót egy kétpercest kérő képviselő úrnak, Mikola Istvánnak, Fidesz. DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisz telt Országgyűlés! Kénytelen vagyok megjegyzést tenni az előttem szóló Kökény Mihály úrnak az egészségüggyel kapcsolatos gondolatfuttatásához. Úgy látom, hogy lelkiismeretfurdalása van a költségvetés egészségügyi fejezetét előkészített, úgymond szakmailag előkészített képviselőknek, és valami furcsa önszuggesztióval ilyen rózsaszín ködös állapotba ringatják magukat. Nem tudom, hogy miről beszélnek, jó ideje figyelem most már ezt. Az Országos Mentőszolgálatnak a rekonstrukciója? 160 millió forintot vonnak e l a költségvetésben az Országos Mentőszolgálattól, rákbetegszervezetektől; a Koraszülöttmentő Alapítványt megszüntetik, az ÁNTSZtől 20062007ben 1427 főt bocsátanak el, 20 százalékkal csökkentik a költségvetését. Gyakorlatilag nincs népegészségügyi progr am, az egész egészségügyi - úgynevezett - reformprogramot népegészségügyi megalapozás nélkül hozzák a parlament elé. Az élelmiszerbiztonság költségvetését csökkentik, az Ealap, a gyógyítómegelőző szolgáltatások költségvetése több tíz milliárddal csökken . Miről beszélnek, kérem szépen? Leépítések, strukturális csonkítások, visszavágás, forráskivonás mindenhol. Azt kérem, hogy ne játsszunk itt ilyen pszichiátriai műveleteket, ne ringassák magukat ilyen rózsaszín ködben, és ne tévesszék meg a televíziónézők et meg a rádióhallgatókat. Az egészségügy számára egy súlyos csonkítás, visszavágás ez a 2007. éves költségvetés. A betegek ezt érzik, a polgárok látják, óránként telefonálnak kétségbeesetten, hova menjenek, hogy jussanak hozzá a gyógyító szolgáltatásokhoz . Egy furcsa paradoxon ez, hogy itt ilyen rózsaszín ködös álmokat kergetnek a képviselők. A 2007. éves költségvetés az egészségügy számára visszavonhatatlan, jóvátehetetlen tragédiát jelent, és jó, hogyha ezt Kökény Mihály úr is tudja, és nem hirdet olyan elveket, amiket itt az előbb néhány perc alatt, 89 perc alatt előadott, mert azok nem valódiak, azok hazugságok, azok félrevezetik a közvéleményt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP. (12.30) DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Mikola Képviselő Úr, volt Minisztertársam! Én úgy látom, hogy a nagyon keményen elmondott kétpercese tulajdonképpen az ön lelkifurdalá sát tükrözi, mert én visszaemlékszem arra, amikor az önök kétéves költségvetése után 2002ben rendre ki kellett egészíteni soksok tíz milliárd forinttal mindazt, amire akkor egyébként nem jutott pénz, pedig akkor juthatott, egész más volt az államháztartá s egyensúlya. Nem megyek bele azokba a számokba, amiket ön mondott, mert valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy azt mondtam, hogy például a népegészségügyi, közegészségügyi biztonság tekintetében 2007 utántól csak ezen a területen fejlesztés tekintetében 80 milliárd forint körüli a lehívható európai uniós forrás a következő évekre. De ön leépítésről, csonkításról és hasonló elnevezésekkel illetett negatívumokról tesz említést. Én ebből azt látom, amit szinte mindig látok a bizottsági vitákban is, vagy akk or, amikor az egészségügyről beszélünk, hogy önt csak az foglalkoztatja, hogy mit miért ne tegyünk meg a magyar egészségügyben; hogy minden, amit tesz ez a kormány, az rombolás, holott ön is tudja, hogy ami jelenleg van, az tarthatatlan, az nem tartható to vább. Soha nem hallottunk egyetlen gondolatot a
