Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
1876 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Jakab István képviselő úr kétpercese következik. JAKAB ISTVÁN (Fid esz) : Tisztelt Elnök Úr! Egyetlen gondolatot csupán: vannak, kedves képviselőtársam, történelmi tapasztalataink ezen a területen. Azt gondolom, nyugtával a napot. Még a 2006os évet nem zártuk le. Szeretnénk hinni, hogy így lesz, majd meglátjuk. Mindeneset re sajnos ettől rosszabb tapasztalataink vannak. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről Kökény Mihály képviselő úr felszólalása következik. (Tállai András: A mezőgazdaság lezárva!) DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kormánypárti képviselőtársaim hozzászólásaikban nevezték már ezt a jövő évi költségvetést a felelősség vagy mások a kijózanodás költségvet ésének. Most nem szeretnék foglalkozni az ellenzéki jelzőkkel, mert azok önmagukat minősítik, tehát én a felelősség költségvetéséről beszélnék, és arról, hogy igaz ez akkor is, amikor az egészségügyre szánt ráfordításokat vesszük szemügyre. Mert lehet azon szomorkodni, tisztelt képviselőtársaim, vagy éppen felháborodni, hogy melyik előirányzat stagnál vagy éppen csökken a megelőző évhez képest; természetesen van olyan, amelyik növekszik. Lehet drámai színekkel ábrázolni az egészségügy vagy egészségbiztosítá s jövőképét, főleg rövid távú politikai érdekek fogságában. Akik ezt teszik, tagadják, hogy az egészségügyi ellátás minőségével és teljesítményével egyaránt elégedetlen beteg, orvos és önkormányzat, tagadják, hogy a magyar egészségügy szerkezete, egyenlőtl enségei és az ebből eredő pazarlás immár nemcsak tűrhetetlen, de fenntarthatatlan, sőt tovább nem finanszírozható. Mindezt régóta tudjuk. Kormányokon átívelő mondatok lehetnek ezek, amelyeket most elmondok, mégis valahogyan mindig hiányzott a bátorság és e lszántság a szükséges változásokhoz, vagy éppen a politikai hátszél. Talán most az adhat erőt, hogy nemcsak lefaragunk, hanem reformálunk, átalakítjuk az ágazat egészét, és egyúttal lehetőséget, fedezetet teremtünk az Európai Uniótól lehívható fejlesztési pénzek fogadására. Mert, tisztelt képviselőtársaim, valóban, az egészségügy megújítására hét év alatt több mint 400 milliárd forint, évente közel 60 milliárd forint juthat az Új Magyarország fejlesztési terv keretében, segítve a szerkezetátalakítást, a kór házi ellátást kiváltó ellátások, a szűrés, a diagnosztikai rendszerek, a sürgősségi és a rákbetegellátás fejlesztését. Ez az invesztíció az eddigi lehetőség legalább öthatszorosa. (12.20) Tisztelt Országgyűlés! Az Egészségügyi Minisztérium fejezetében jöv őre rendelkezésre álló forrás lényegében megegyezik az idei nagyságrenddel. Számos, a korábbi években megkezdett program folytatására sor kerül, folytatódhat a mentőgépjárművek 1 milliárd forint értékű cseréje és a mentőállomások felújítása is. Örvendetes, hogy az előző kormányzati ciklus több nagy kezdeményezésének kiteljesítésére is lesz fedezet, hiszen a légimentőbázisok egységes rendszerének kiépítésére és az altatógépek tartós bérletének finanszírozására is jut megfelelő összeg. Kétségtelen, hogy szol idabb előirányzat szolgálja az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat működését, de az is összesen több mint 17 milliárd forint. Ha viszont meggondoljuk, hogy ezzel egyidejűleg a kormány felülvizsgálja az ÁNTSZ több mint 300 jogszabályban szerepl ő és részben indokolatlan hatósági jogkörét, és emellett új regionális intézményrendszer kialakítása folyik, biztos vagyok abban, hogy fegyelmezett és szigorú gazdálkodás mellett a közegészségügyi és járványügyi biztonság nem fog sérülni. Minden bizonnyal többet is lehetne költeni népegészségügyre és más fontos szakmai programokra, de ezeken a területeken indokolt, ahogy azt korábban elkezdtük,
