Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 17 (33. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
1862 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. A Szabad Demokraták Szövetsége részéről Sándor Klára képviselő asszony felszólalása következik. (11.10) DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ha oktatásról beszélünk, és a költségvetés van a parlament előtt, akkor azt gond olom, hogy néhány kiemelkedően fontos szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk. Én ilyen szempontnak gondolom elsődlegesen azt, hogy a költségvetési tervezet alapján elláthatóke a közoktatás, illetve a felsőoktatás feladatai, természetesen megfelel ő minőségben. Ilyen szempontnak gondolom azt, hogy megfelele ez a költségvetési rész is annak az elvnek, hogy a 2007es költségvetés egyik legfontosabb szempontja, feladata az, hogy javítsa a gazdasági egyensúlyt, hogy javuljon a gazdasági mérleg. Egy köv etkező szempont az, hogy megszüntetie ez a költségvetési tervezet a pazarló rendszerek finanszírozását, vagy legalábbis kísérletet tesze erre, és ebbe az irányba mozdule el, másrészt pedig az, hogy elősegítie a versenyképesség javítását és a társadalmi igazságosság növelését. Én ezeket vettem figyelembe kiemelt szempontként - persze másokat is lehetne említeni , amikor a 2007es költségvetés oktatási vonatkozásait néztem meg, és ennek most néhány kiemelt eleméről, néhány pontjáról szeretnék beszélni. E lőször a közoktatásról; azért kezdem a közoktatással, mert kétségtelenül ez lesz nehezebb helyzetben. A költségvetési terv szerint a közoktatás támogatása csökken, a felsőoktatásé viszont nő. A közoktatás támogatása 477,6 milliárd forint, és 11,3 milliárd forinttal kap kevesebb támogatást a közoktatás, mint 2006ban; ez 2,3 százalék körül van. A támogatáscsökkenés legjelentősebb részét az óraszámemelés miatt megmaradó pénz jelenti, illetve a kistelepülési normatíva elvonása, a bejárónormatíva elvonása, vala mint a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásának a támogatása, az alapfokú művészeti oktatás támogatása, illetve a tankönyvek támogatása is csökken valamivel. Azért emeltem ki ezeket a pontokat, mert nyilvánvalóan meg kell indokolnunk, miért tartjuk meg engedhetőnek, hogy ezeken a területeken csökkenés következzen be. Akkor is ezt kell mondanom, ha semmiképpen sem örülünk ennek, de ha ez racionális, és segít a rendszer átalakításában, akkor talán megengedhető. Először is azt szeretném kiemelni, hogy a kis települési normatíva és a bejárónormatíva megtakarított összege más csoportosításban azért az iskolákhoz fog kerülni, csak nem ezeken a címeken, és a sajátos nevelési igényű gyerekek támogatására fordított összeget is megkapják a sajátos nevelési igényű gy erekek, csak ott az a kategorizálás változik meg, hogy ki számít ilyennek. A tankönyvek támogatásából megmaradt pénz is a tankönyvek támogatásánál marad, csak a szerkezet alakul át. Erről a továbbiakban majd szeretnék néhány szót mondani. Ha a közoktatási részt nézzük, nagyon örvendetes, hogy vannak olyan programelemek, amelyekre több pénz jut, mint a korábbiakban. Ilyen például a gyakorlati oktatás bevezetése a szakiskolákban és a szakközépiskolákban a 910. évfolyamon, ilyen az Arany János tehetséggondozó és kollégiumi program felmenő rendszerben történő bővítése, és - nagyon fontos - ilyen az új nyelvi előkészítői folyamat bővítése, vagy ilyen akár a nemzetiségi oktatás is. Néhány szóban szeretnék szólni azokról a területekről, ahonnan elvonás történt. Na gy vihart váltott ki az, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek támogatása bizonyos szempontból csökkent. Azért mondom, hogy bizonyos szempontból, mert - ahogy mondtam - ez az összeg a gyerekek fejlődését segíti, csak más szerkezeti leosztásban, mint ahog y az eddig történt. Azért volt erre szükség, mert 2000ben 5500 sajátos nevelési igényű gyereket tartottak számon a magyar közoktatásban, és ez mára 22 ezerre növekedett. Én elhiszem, hogy több pedagógus van, aki felismeri, hogy egy gyerek diszlexiás vagy diszgráfiás, vagy magatartási zavaros - mondjuk, hiperaktív , de azt nem hiszem, hogy ez ilyen mértékű növekedést eredményezne. Sokkal inkább gyaníthatjuk azt, hogy a nagyon jelentősen megemelt normatíva, amit ezek után a gyerekek után
