Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 10 (20. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
181 Kamara képviselőivel egyeztettem magam is - nem mindig fütty közben , és természetesen vezető munkatársaink és szakértőink. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamara szerint is 100120 további patika alapítására van szükség. Ebben egyetértünk. Csakhogy ők ragaszkodnak ahhoz, hogy ezt a 100120 patikát csak az alapíthassa, aki jelenleg is patikát birtokol. Mi pedig azt mondjuk: adjuk meg a lehetőséget a 45 ezer, patikát nem tulajdonló gyógyszerésznek, hogy ők is önálló egzisztenciát teremtsenek. Szeretném továbbá elmondani, hogy jelentős támoga tási lehetőséget tartalmaz a készülő törvényjavaslat, amely garantálná, hogy a kistelepüléseken, ahol jelenleg nincs patika, az ott létesülő patikák komoly támogatásban részesüljenek. Végül szeretném elmondani, hogy a magyar anyák nem butábbak, mint olasz vagy angol társaik. Ha fel tudnak nevelni 23 gyereket, akkor ugyanúgy, ahogyan olasz, lengyel, angol társaik, ők is képesek arra, hogy a megszokott lázcsillapítót vagy orrcseppet megvásárolják a gyerekeiknek, diplomás közreműködése nélkül. Mi ezt szeretné nk, hogy könnyebben jusson mindenki gyógyszerhez, és azt szeretnénk, hogyha Magyarországon is bekövetkezne az, ami például legutóbb Olaszországban: a patikán kívüli gyógyszerforgalmazás szigorú szabályok melletti engedélyezése e körben, az egyszerű, gyakra n használt gyógyszerek körében néhány hónap alatt 20 százalékos árcsökkentést eredményezett. Azt szeretnénk, hogyha olcsóbb is lehetne a gyógyszer, nem mindig csak drágulna, és azt szeretnénk, ha az idősek, gyerekes anyák este vagy hétvégén nem 2030 kilom éterre keresnének a beteg gyereküknek vagy maguknak gyógyszert. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csáky András frakcióvezetőhelyettes úr, MDF: “A z egészségügy az aktuálpolitika sodrában” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Önként adódna, hogy folytassuk ezt a polémiát a gyógyszerészetről, de majd a mondandóm végén azért elmondom, úgy érzem, a társadalom, illetve a szakma többségi álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Amiről beszélni szeretnék, hogy miközben reggelente nagy érdeklődéssel nyitjuk ki a különböző elektronikus médiumokat, hogy é ppen milyen botrány szivárgott ki, vagy itt az ablak előtt állva nézzük, hogy a parlamentkempingben aznap a gulyáságyúban mi fő, azért az élet megy tovább. Akinek van munkája, reggel elindul a munkahelyére, a tanárok, diákok az iskolában várják a csengeté st, és az egészségügyben dolgozók is végzik áldásos tevékenységüket; igaz, egyre nagyobb aggodalommal, egyre nagyobb bizonytalanságok között, hiszen hétről hétre az lát napvilágot, hogy az egészségügyi kormányzat intézkedéseinek következtében az intézménye kből dolgozókat kénytelenek elbocsátani, és most már nemcsak a kiszolgáló személyzet részéről, hanem tulajdonképpen a szakápolók is elbocsátásra vannak ítélve. Hiszen az a döntés, amelyet július elsején hatályba léptetett a tárca, egyszerűen összerombolja a magyar egészségügy működését. Most már olyan helyzetbe jutottak a kórházaink, hogy bizony a szakmai színvonal fenntartása is hihetetlen nagy erőfeszítéseket követel. A miniszter úr bizonyára arra fog hivatkozni a válaszában, hogy mi riogatjuk a társadalm at, hogy itt mint ellenzéki képviselők felnagyítjuk ezeket a problémákat, ezért engedje meg, hogy ne politikai síkról, hanem egy szakmai szervezet által most kiadott állásfoglalásból idézzek. Gondolom, egyetértünk abban, hogy a szakmában a Magyar Kórházszö vetség tevékenysége elfogadott, a tárca is számtalan alkalommal hivatkozik a Kórházszövetség megnyilatkozásaira. A Kórházszövetség legújabb állásfoglalásában egyértelműsíti, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy további forráskivonás történjen az ágazatból. (8.20)
