Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 6 (18. szám) - A kormány iránti bizalom kinyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
18 Talán arról is szó lehet, hogy a Fideszvezérkar is tördeli a kezét, és kapkodja a fejét; hol így dönt, hol úgy dönt, legtöbbször meg helyette döntenek. De senki sem meri azt a bizonyos Kósa Lajos által emlegetett pohár hideg vizet a csuklókra önteni. Őszintén szólva, teljesen mindegy, hogy melyik változat az igazi, a forgatókönyv és a forgatókönyv nélküli sodródás egyaránt a köznyugalmat és a békét veszélyezteti. Ráa dásul van egy ennél jóval alattomosabb, lappangó veszély is: ez a magyar gazdaság és a nemzeti vagyon kockáztatása - szó esett az expozéban erről is. A kár ma már számokban és munkahelyekben mérhető. Minden mondat, amely az Unió által is támogatott kibonta kozási programot veszélyezteti, ami a program aláíróját, vezetőjét és jelképét tüntetné el, pénzt és munkahelyeket visz ki megszámolható mennyiségben az országból. Minden utcai zavargás csökkenti a forint, a nyugdíj és a fizetések értékét. Ahelyett, hogy k épviselőtársaink az ultimátum óráit számolták volna, jobb sorsra érdemes politikusokat kakukkosóraszerepbe kényszerítve, mindig bejelentve, hogy éppen hol tartunk, egy másik számlálót kellett volna működtetni, ami azt mutatja, napról napra mennyi befektet éstől, hány forinttól, hány ember munkalehetőségétől esünk el az ostoba ultimátumaik miatt. A kár, ha nem vigyázunk, ma már több lehet, mint az úgynevezett megszorítások teljes összege, pedig Magyarország jó híre, Magyarország gazdaságának épsége közös tel jesítmény. Nem a kormány forintja, hanem az ország forintja értéktelenedhet el. Nem attól kell félni, hogy a miniszterelnöknek, a minisztereknek vagy a képviselőknek nem lesz állása a befektetők menekülése miatt, hanem attól, hogy X. Y. kisember, fideszes, szocialista vagy sehova se szavazó veszti el a munkahelyét. A felelőtlen politizálás a kormányon ütne, de az országot, a magyar embereket találta el. Ha a Fidesz elnöke a tegnapi beszéde szerint - és elhiszem neki - szintén a forintot félti, talán ne bánt sa többet. Ha tűztől aggódik, dobja el a gyufát, és ne locsolgasson többet benzinnel! Ne fenyegessen azzal, hogy huzat lesz, ha előtte betörte az ablakot! De talán ezek a mondatok is feleslegesek most, mert nem csak és nem elsősorban a múltról kell egymáss al beszélnünk. Az új kezdet lehetősége, ami igazán fontos, a változások, amelyek szükségességét ezek szerint most már egyikünk sem tagadja. A változások, amelyek nem feldúlni akarják az életet, hanem éppen normális viszonyokat akarnak teremteni, normálisat , ahol a biztosítás biztosítást jelent és biztonságot ad. Normálisat, ahol abba a kórházba kerülök, ahol meg tudnak gyógyítani. Normálisat, ahol a nyugdíjkorhatárt nem emelni kell, csak betartani; ahol az iskolában kapott bizonyítvány tényleges tudást bizo nyít, és fel is jogosít az elhelyezkedésre. Ahol a nyíregyházi polgármester asszonynak, éppen tegnap nálam járva, nem kell panaszkodnia, hogy a város lakótelepén, ahol duplájára nőtt a lakosok száma, nem nyithat második patikát, pedig szükség volna rá ilye nolyan monopóliumok miatt. De jó lenne, ha végre ezekről vitatkozhatnánk az eddiginél alaposabban! De tudom, mindenkinek igaza van, legyen akár köztársasági elnök, ellenzéki, kormánypárti képviselő vagy választó, aki azt mondja, ehhez először bizalom kell , méghozzá háromfajta bizalom is: politikai bizalom, társadalmi bizalom és emberi bizalom is. (12.30) A bizalmi szavazást az első elérése miatt kérhette a miniszterelnök, hogy világos legyen: van parlamenti többsége, van politikai bizalma a programnak - és az embernek. Persze, szavazás nélkül, parlamenti szavazás nélkül is tudtuk, hogy a koalíció megadja ezt a bizalmat. Igaza van a fideszes politikusoknak, amikor azt mondják, hogy ezt már a frakcióülésen eldöntöttük. Más kérdés, hogy tudtommal a parlamenti demokrácia nem úgy működik, hogy a frakcióvezetők betelefonálnak az elnök asszonynak a frakció véleményéről, aztán ő kihirdeti az igét, hanem úgy, hogy kiki itt, a választói előtt vállalja a saját személyes felelősségét, személyes döntését, és kész beszél ni annak okairól is. Mi most ezt tesszük.
