Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1682 alapján reális és esetleg megfontolható javaslatokat tegyen le a tisztelt Ház asztalára. Hát e zekkel, sajnos, adós maradt. Kaptunk elméleti kioktatást arról, hogy hol voltunk 2002ben, és hol vagyunk ma az átalakuló országok sorában - helyes. Erre azt válaszolnám, hogy így is lehet. 1998ban Magyarország első volt az átalakuló országok között, egy rendezett költségvetési egyensúllyal, 5 százalékot meghaladó növekedési mutatóval, ez volt az az alap, amiről az Orbánkormány 1998ban elindulhatott. Megjegyzem, az első két évben ezt az egyensúlyi helyzetet tartani tudta, egyébként egy trükkel: rendre al ábecsülte az inflációt, ehhez igazította a támogatások, a nyugdíjak, a bérek növekedését, majd amikor kiderült, hogy az infláció persze meghaladja a tervezett mértéket, akkor ezen támogatások egy részét az év vége felé korrigálta, a többit pedig nem. Aztán következett a 20012002es költségvetési ciklus, amikor egy kétéves költségvetést fogadott el az Országgyűlés, és ez indította el valójában a költségvetési egyensúly megbomlásának időszakát. Mert, képviselőtársaim, lehet büszkének lenni arra a lakástámoga tási rendszerre, ami számos ember számára lehetővé tette, hogy befektetési céllal lakásokat építsen (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!), de nem szabad elfelejteni, hogy ennek hatásai a 2006os költségvetésben már 230 milliárd forintot meghaladó összeg et tesznek ki. (Taps a kormánypártok soraiban. - Göndör István: Erről szól.) Arról nem beszélve, hogy akkor, amikor önök éltek azzal a lehetőséggel, ami a kiegyensúlyozott költségvetésből és a magas növekedésből fakadt, megtámadni azt a Bokroscsomagot, am i mindennek a feltételeit megteremtette, az egyik legnagyobb hazugsága az elmúlt évek politizálásának. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Orbán mindig igazat mond.) Vagy például a tandíjkérdés kapcsán Orbán Viktor itt azt mondta nekünk, hogy az előző rendszerb en - amit, ugye, ne nevezzünk Kádárrendszernek, mert úgy már nem lehet szeretni, de előző rendszerként még igen - kaptuk a diplománkat, és ezért hálásak lehetünk annak az előző rendszernek. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Nem ezt mondta! Honnan v eszed ezt?) Hát, kedves Orbán Viktor, a helyzet az, hogy abban az időszakban… (Az ellenzéki képviselőkhöz:) Azt mondta, hogy ingyen tanulhattunk, és ezért hálásak lehetünk, szerintem ez hangzott el. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Csak szeretnék visszatérni... Jó, jó! Pillanat, mindjárt! (Az elnök csenget.) Mindjárt, mindjárt megvilágosodik, kedves Navracsics képviselőtársam is. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) A helyzet az, hogy abban az időszakban, tisztelt képviselőtársaim, 1015 százalé kát vették fel egyetemre, főiskolára az adott korosztálynak. Ők azok, akik továbbtanulhattak. Ma ez az arány eléri talán az 50 százalékot. Ma meg ezek azok, akik továbbtanulhatnak. Arról nem beszélve, kedves képviselőtársaim, hogy valamint a felvételiknél - ezért ez aztán Kádárrendszer volt, akárhogy is nézzük - megjelölték azokat, akik például kulákgyerekek voltak, akik például egyházi gimnáziumokban végeztek, időnként még az értelmiségieket is. Ezeknek a bejutását nem tették lehetővé, vagy megnehezítetté k. A Kádárgyerekek bejuthattak; nem csoda, hogy Orbán Viktor hálás mindezért. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.) De ezt nem lenne szabad elfelejteni. Azt vártam végig - még több elemre vissza fogok majd térni a beszé demben, de azt vártam végig , hogy kapunk javaslatokat. Mert elhangzottak nagyon fontos területek az iménti felszólalásban, amelyekről valóban nagyon sokat kellene vitatkoznunk akkor, ha egyáltalán képesek lennénk szóba állni egymással. Én ilyennek tekint hetem akár a népesedéspolitikát, akár a gazdaság, a vállalkozások helyzetét, vagy akár az oktatás kérdéseit. Csak ehhez beszélni kellene, beszélő viszonynak kellene lennie. Mindenki beszél arról egyébként, hogy egyet kellene érteni - majd erre is vissza fo gok térni , de szó sincs arról, hogy bármilyen fajta kapcsolatfelvétel történhetne, mert valójában az egyetértés vagy a kompromisszum egyetlen alapja az lehet, hogy fogadd el, amit én mondok, és akkor létrejöhet közöttünk a kompromisszum. Egy javaslatot p ersze hallottunk, hogy azokban a kérdésekben, amelyekről népszavazás lesz, most a költségvetésben ne döntsünk. Ez azért nagyon érdekes mondat volt, kedves képviselőtársaim, mert egyrészt szerintem az élet attól még nem állt meg, hogy van egy ilyen kezdemén yezés, másrészt
