Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1669 (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Én inkább azt mondom, hogy fel kell vállalni, még ha kellemetlen is, hogy nem kapom, n em kapjuk az évi 90 ezret. Másnak ez valószínűleg nehezebb, mint nekem - én is tudom, nem akarok végletesen demagóg lenni , de annyi még mindig igaz, hogy egy átlagos méretű gázfogyasztó - ez egyébként ezerhatszázvalahány köbméter évi fogyasztást jelent , ha a családok alsó, legszegényebb harmadába tartozik, akkor továbbra is havi 55005600 forint támogatást fog kapni a közösből. Havi 55005600at. Így is nehéz lesz neki. De ha többet akarunk adni - én aztán akarnék , akkor tessenek megmondani, hogy hog yan szedjünk be többet. És a családok második, középső harmada - tekintsük ezt nevéből adódóan középosztálynak , ha átlagfogyasztó, havi 2500 forint támogatást még mindig kap. A nagycsaládosok esetében, ahogy mondtam, a kisjövedelmű nagycsaládosok esetébe n - mivel ők sokat fogyasztanak, nem jószántukból - jóval nagyobb támogatási összegekről van szó, egy sokgyerekes, kisjövedelmű és a sok gyerek miatt sokat fogyasztó családnál a támogatás mértéke havi 1516 ezer forint lehet. Ez több, mint amit eddig kapot t. Persze, hogy jó lenne még többet adni! De azt mondani, hogy ez a támogatási rendszer igazságtalan, és hogy osszuk vissza úgy, hogy kevesebbet kapjon, megint az idei szintet a szegény, sokgyerekes család, é n meg kapjam a 90 ezret, aki ezt mondja, álljon fel, jelentkezzen, és mondja el a választóinak, hogy ő ezt szeretné. A másik két prioritást a jövő prioritásának, a gazdasági felzárkóztatást szolgáló energiák területének jellemeztem: ez a felsőoktatás és a fejlesztés. Ez a költségvetés hozzásegít ahhoz - éppen a felsőoktatásnak szánt pluszforrásokkal , hogy a munkaerőpiachoz közelítse a felsőoktatási képzést, hogy modernizáljon, és hogy megnövelje a hallgatói támogatásokat; sok mást is, például az átjárást a fizetős oktatásból az államilag támogatottba, amik ismertebbek, és nem beszélnék róla. A fejlesztés szintén fontos és negyedik priorizált területe ennek a költségvetésnek. Azt kell mondanom: akármilyen nehéz helyzetben vagyunk, ha esik, ha fúj, a lehetsé ges fejlesztési uniós támogatások önrészét ez a költségvetés előteremti, vagy hozzásegíti az előteremtéséhez azokat, akik erre nem képesek. Meg kell ezt tennie, hiszen az így előteremtett egyegységnyi pénzhez négyszerötször annyi támogatási pénzt lehet sz erezni. Nagy butaság, nagy dőreség volna ezzel a lehetőséggel nem élni. Ha megvan ennek a költségvetésnek a szerintem vállalható karaktere, a négy kiemelt terület formájában, akkor érdemes azt is megnézni, hogy hogyan tudja elérni ez a költségvetés azt, ho gy noha vannak kiemelt területei, és vannak kényszertakarékossági kötelezettségei, akkor mégse boruljon fel annyira, mint az elmúlt évek költségvetései. Ehhez azzal próbálunk hozzásegíteni, hogy ez a költségvetés terveink szerint három pilléren nyugszik. Ezt emlegette expozéjában a pénzügyminiszter úr is: az egyensúly, a reform és a fejlesztés pillérein. Vegyük sorra röviden mind a hármat! Egyensúly. Az egyensúlyteremtés szükségességében 120 százalékig egyetért - gondolom én vagy remélem - kormányoldal és ellenzék. Gondolom, abban is egyetértünk, hogy a kívánt egyensúlyt, bár lehetne, de nem lehet elviselhető módon egy esztendő alatt elérni. Nem akarom a milliárdokat mondani, nemcsak azért, mert nem vagyok közgazdász, hanem azért, mert azt hiszem, hogy mind enki számára érthetőbb, ha egy emberre bontjuk le, hogyan állunk most az egyensúly szempontjából, és milyen feladat van előttünk. Nos, a központi kasszába egy magyar állampolgár - megint nemcsak az adózókat tekintem, hanem az összeget 10 millióval osztom, tehát a csecsemőktől az idősekig mindenkit beleszámolok, hogy átlagolni tudjak , az átlagos magyar állampolgár havi 92 ezer forintot fizet be. Évi 1 millió 100 ezret körülbelül. Emellett még ad valamit az önkormányzatoknak is, de most beszéljünk a központ i költségvetésről! Havi 92 ezer forintot. Nyilván azért, hogy utána kivegyünk valamit a saját ellátásunkra. Még most is, amikor ilyen iszonyatos nehéz takarékossági lépéseket és drasztikus hiánycsökkentést hajtunk végre, még most is az a helyzet, hogy a be tett 92 ezerrel szemben
