Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 16 (32. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról együttes általános vitája - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1665 Megadom a szót Lendvai Ildikónak, a Magyar Szocialista Pá rt képviselőcsoportjának nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Öné a szó, frakcióvezető asszony. LENDVAI ILDIKÓ , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Sokadik költségvetési vitán ülünk itt m ár néhányan, és mindig azzal szembesülök, hogy a költségvetési vita furcsa módon mindig kihozza belőlünk vagy a költőt, vagy a történészt, pedig elvileg a költségvetésben szerepelnének leginkább a száraz, egzakt, nem sokféleképpen értelmezhető számok; a kö ltőt annyiban, hogy mindnyájan erős törekvéssel próbáljuk poétikus jelzőkkel jellemezni a költségvetést. Én magam is próbáltam igyekezni, és megnéztem az előzményeket; azért az überelhetetlen legjobbat eddig Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr mondta, aki s zerényen, ámde annál poétikusabban úgy jellemezte a saját költségvetését, hogy “ez minden idők legjobb költségvetése”. (Dr. Navracsics Tibor: Így is volt!) Így is volt, mondja Navracsics kolléga, eltekintve talán attól az apróságtól, hogy például az inflác ió a duplája volt a költségvetésben megtervezetteknek, de ez a költészet erejét kétségkívül egy grammnyival sem gyengítette. Nyilvánvalóan ezt a jelzős szerkezetet több okból sem vehetem át Járai expénzügyminiszter úrtól. Én nem mondom, hogy ez minden idők legjobb költségvetése, annál is inkább, mert ha az lenne, és nekem minden porcikájában, részletében rettenetesen tetszene, akkor nagy baj lenne belőle. Akkor tudniillik minden vágyunkat teljesítené, olyan számokat tartalmazna, amiről csak álmodunk, amihez képest még a kétszer annyi is kevés lenne. Az akkor bizony egy felelőtlen költségvetés volna! Ha mégis egy jelzőt szánunk a mi költségvetésünknek, akkor csak azt tudom szerényen mondani, hogy igyekeztünk felelős költségvetést alkotni, ahol a vágyaink és a z adottságok valamilyen módon találkoznak. De van, akiből a történészt hozza ki a költségvetési vita. Nagy érdeklődéssel hallgattam végig az előbb Varga Mihály képviselő úr történeti visszatekintését az előző ciklus négy évére, borzasztó érdekes és ré szletező okfejtés volt. Isten bizony, ha nem is értek vele egyet, estig elhallgattam volna, ha ez volna a mai beszélgetésünk témája. Csak sajnos nem az! Hogy ehhez képest csak a huszadik percben sikerült kiejteni a költségvetés szót, ezt igaziból méltányol tam mint történészi leleményt; lesz majd módunk nyilván az értékelések összevetésére is. Azt azonban nagyonnagyon sajnálom, hogy még a gondolat kihívása sem kísértette meg a képviselő urat, hogy a múlt mellett valamit mondjon arról, két mondatot, hogy ő h ogyan képzeli el a jövőt, ő milyen költségvetést alkotna, milyen értékek mentén az országnak. Nem baj, még következik a Fidesz vezérszónoklata, és biztos vagyok benne, hogy részletes, kimunkált elképzeléseket hallunk arról, hogy abból a nagy bajból - ahogy a helyzetet Varga Mihály úr jellemezte - a Fidesz milyen kilábalási stratégiával rendelkezik. Én magam szívesen tanulnék, hiszen ahogy mondtam, nem tartom a magunk útválasztását, a magunk költségvetését minden idők legjobb költségvetésének. Megelégednék a zzal - ahogy az előbb említettem , ha valóban sikerülne felelős költségvetést alkotnunk, ahol az adottságok és a vágyak, a tervek valamilyen módon szinkronban vannak egymással. A felelősség azonban, azt hiszem, nem azonos a fantáziátlansággal. Az a költsé gvetés is rossz, amiből nem lehet kimunkálni, kiolvasni, hogy a kormányoldalnak milyen tervei, milyen jövőbeli perspektívái vannak, és azokat milyen tempóban, milyen eszközökkel akarja szolgálni. A vágyak tehát, ha nem is megalapozatlan álmodozások formájá ban, de teljesíthető tervek formájában kell hogy szerepeljenek minden jó költségvetésben is, hiszen ez ad a költségvetésnek karaktert, és ez ad egyébként egy kormány gazdaságpolitikájának és társadalompolitikájának is karaktert. Nyilván csak olyan sebesség gel lehet haladni, ahogy az útviszonyok engedik, ezt mi magunk nem mindig vettük figyelembe; nyilván csak annyi benzint lehet felhasználni, amennyi a kocsi tankjában van. Megismétlem, ezt is mi magunk nem vettük mindig figyelembe, más kormányok se nagyon. De hogy merre megyünk, hogy ennek a kocsinak mi az útiránya, azt igenis ki kell olvasni ebből a költségvetésből, csak akkor nevezhető, ha nem is tökéletes, de elfogadható költségvetésnek.
