Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 14 (31. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
1631 vitazáróban kénytelen vagyok néhány dologról szólni, ami a törvényjavaslatban benne van, és ami a törvényjavaslatban nincs benne, csak néhányan beleképzelik. Szeretném, ha világosan látnák, hallanák, akik érdeklődnek a mostani nyugdíjtörvén ymódosítási javaslat iránt, hogy a jelenlegi nyugdíjasok vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülők nyugdíját, nyugdíjszerű ellátását ez a törvényjavaslat nem érinti, nem veszélyezteti, sőt a javaslat éppen a kifizetés biztonságát szolgálja. Ez hárommillió e mber, akiről most én beszélek, az ő nyugdíjuk, nyugdíjszerű ellátásuk stabilitását, kiszámíthatóságát szolgálja ez a törvény, nem szól tehát arról, hogy az ő ellátásukat bármi módon veszélyeztetné. Nem szól nyugdíjreformról ez a törvény, hiszen a vita indí tásakor egészen világosan, remélem, érthetően megfogalmaztam, hogy a nyugdíjrendszer átfogó, nagy kérdései tekintetében jelenleg szakértői előkészítő munkák zajlanak, és a következő esztendőben kíván a kormány a közvélemény elé és aztán az Országgyűlés elé állni a nyugdíjrendszer reformjával kapcsolatos kérdésekben. Amiről most a törvény szól, az néhány átalakító lépés, ezeknek jellegzetes vonása az, kicsit hasonlóan a 2005 decemberében elfogadott nyugdíjkorrekciós törvényhez, hogy az igazságtalanságokat, a z aránytalanságokat vagy most megszüntesse, vagy megelőzze ezek kialakítását. Nagyon egyetértek tehát azokkal a megszólalókkal, akik úgy értelmezik ezt a javaslatot - Csákabonyi Balázs és mások , hogy ez azt a célt szolgálja, hogy ne alakuljanak ki újabb aránytalanságok, ne alakuljanak ki olyan helyzetek, amelyeket majd öttíz év múlva megint korrekciós törvényekkel kell helyre rakni. Ez a lényege ennek a törvényjavaslatnak, hogy megelőzzük igazságtalanságok, aránytalanságok kialakulását, és ugyanakkor meg őrizzük azt a korábban a Szocialista Párt által kampányban, kormányon, ellenzékben végig következetesen képviselt álláspontot, hogy a magyar nyugdíjrendszernek egy rugalmas korhatárú nyugdíjrendszernek kell lenni, a rugalmas nyugdíjba menetel lehetőségét b iztosítani kell. Erre szolgál ez a bizonyos bonusmalus rendszer, amit általában az emberek a biztosításból ismernek, de a nyugdíjrendszerben is: ha valaki tovább dolgozik a törvényes korhatárnál, akkor nagyobb nyugdíjra kap lehetőséget, ez ma is működik, minden továbbdolgozási hónap után 0,5 százalékot jelent ez a nyugdíjában, egy évben 6 százalékot, két évben 12 százalékot; ez a bonus része. És persze van malus része is, mint minden normális biztosítási rendszernek; hogyha valaki az öregségi nyugdíjkorhat ár előtt megy el, akkor valószínűleg nem olyan szabályokkal, mintha korhatáron vagy a korhatárnál később. Ezért lehet ezt persze büntetésnek is hívni, de ez egy biztosítási rendszer, ami azt jelenti, hogy mindenki a maga kockázatára vállalja, hogy előbb me gy el, de akkor tudja, hogy kisebb nyugdíjellátásban fog részesülni. Lényegében ennek az egységesítésére tettünk javaslatot a törvényben, ami azt jelenti, hogy 2009től a férfiak, 2012től pedig a nők esetében - ez egységesen hatvan év - a 37 év szolgálati viszony fogalmazódik meg mint mindenki számára elérhető lehetőség. Természetesen van csökkenés, van malus ebben a rendszerben, azzal egyébként kicsit skálázva - és itt Béki Gabriella hozzászólására szeretnék reagálni, hogy skálázni kell ezt a malusrendsze rt , igen, a mostani javaslat is skáláz. (Béki Gabriella közbeszól.) Lehet, hogy nem tűnik ez föl, de másképpen vesz le a nyugdíjból 59 évesen, másképpen vesz le 58 évesen, mert más számokkal, más tizedesekkel számítjuk. Lehet ezt persze természetesen tov ább finomítani. (Béki Gabriella csóválja a fejét.) Készek vagyunk egy olyan kompromisszumos megoldásra e tekintetben egyébként, és az illetékes bizottságban a kormány kezdeményezni fog ilyen módosító indítványt, amelyben a malus egy bizonyos szolgálati év után megszűnik. Tehát e tekintetben keressük azt a lehetőséget, hogy hol van az a szolgálati idő, ami az életkort ellensúlyozandó a malust eltörölné, tehát nem kerülne valaki hátrányosabb helyzetbe. Ez, azt gondolom, egy járható út, itt talán meg fogjuk ta lálni a kompromisszumpontot, együtt számolva ki a lehetőségeket.
