Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 14 (31. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DÉR ZSUZSANNA (MSZP):
1616 Egyetértek vele, hogy ezt emelni kell, de gondolja meg, államtitkár úr, ha semmi mást nem csinálna most a kormány, csak megszüntetn é azt a lehetőséget, hogy előrehozott nyugdíj mellett párhuzamosan dolgozni lehet, radikálisan venné el a kedvét azoknak az embereknek az előrehozott nyugdíjazástól, akiknek egyáltalán van munkájuk, van lehetőségük, volt lehetőségük ezt párhuzamosan igényb e venni. Amikor mi a rugalmas szabályokat kitaláltuk, akkor nem gondoltunk arra, hogy tömegesen élnek ezzel a párhuzamos lehetőséggel, mert csak azokban gondolkodtunk, akiknek nehéz bent maradni a munkaerőpiacon, mert munkanélküliség van. Gondolja meg, áll amtitkár úr, hogy valóban indokolte egy magas szolgálati idő letöltése után malusszal sújtani azokat az embereket, akik az előrehozott nyugdíj mellett dolgozni nem tudnak majd, akiket negatívan érint a nettósítás, mert legalább 7,58 százalékkal alacsonya bb lesz eleve az az induló nyugdíj, amit ki fognak számolni. Tényleg még malus formájában is csökkenteni kell a kiszámítható nyugdíjat, hogy aztán termeljük a kisnyugdíjasok körét, akiket majd különböző korrekciós csomagokkal megpróbálunk fölhúzni? Nem log ikus! Nem logikus, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nincs végiggondolva… Bocsánat, olyan rövid a két perc. ELNÖK (Harrach Péter) : Sajnos, az idő gyorsan múlik; elnézést, de a ké t perc hamar letelik. Folytatjuk a kétperces felszólalásokat. Soltész Miklósé a szó. SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Béki Gabriellának könnyebb lenne a helyzete, ha két sorral idébb ülne, azt hiszem, és akkor mé g jobban tudna önökkel vitatkozni, de igazából Nyul István képviselőtársamnak szeretném azt jelezni, hogy azt gondolom, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a rendszerváltoztatás egyik legnagyobb vesztese a nyugdíjasok voltak. Azt hiszem, ebben nem nagyo n van vita közöttünk. (Csizmár Gábor közbeszól.) Abban is - nem mondom ki a szót, de , volt olyan időszak, amikor kimondottan a nyugdíjak reálértéke csökkent; volt ilyen a ’90es évek közepén. Most azt kell mondanom, hogy a polgári kormány idején elkezdőd ött egy folyamat, egy emelkedési folyamat, amikor a legalacsonyabb, legszegényebb nyugdíjasok nagy emelést kaptak, és kisebbet kaptak a viszonylag magasabb jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok. Önök ezért a port elverték rajtunk a 19 ezer forinttal, készség gel beismerem, hogy ez be is jött önöknek, de azt mindannyian el kell hogy ismerjék - és mi is el kell hogy ismerjük , hogy akkor is, az a tendencia, ami ’98ban elkezdődött, utána folytatódott 2002ben és 2006ban is. Azért támogattuk ezt, amit Nyul Istv án nagyon helyesen mondott: támogattuk mind a 13. havit, mind pedig a tavalyi nyugdíjkorrekciós törvény bevezetését. Amiben szerintem nagy különbség van közöttünk, és ami miatt vitatkoznunk kell egymással, hogy honnan teremtjük elő mégis a nyugdíjrendszer hiányához azt az összeget, ami mégiscsak szükséges. A jövőről is kell beszélni - majd a későbbi normál fölszólalásomban el fogom mondani , de a jelenről is kell beszélni. Azokat a számokat, amiket fölsoroltam, senki nem vitathatja, azokat bizony a költség vetés pótolja ki évről évre a nyugdíjrendszerben. Ha ezek az összegek hiányoznak, mert magánnyugdíjbiztosítókhoz mennek, akkor ezt a pénzt valakitől el kell venni. És sajnos ez a törvénytervezet, amin most vitatkozunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , ezt mutatja meg, hogy hogy kell elvenni ezt a pénzt azért, hogy fönntartható maradjon a nyugdíjrendszer. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK (Harrach Péter) : Dér Zsuzsanna képviselő asszonyé a szó. DÉR ZSUZSANNA (MSZP) :
