Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló, valamint az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - JAKAB ISTVÁN (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
1418 Itt a feladatunk az, hogy legyen hová eladni. Alapvetően ez a feladatunk, hogy legyen hová eladni, ha lehet, nem eladni, hanem itthon feldolgozni, és azt eladni, amit feldolgoztunk. Ez lehet az állat, vagy az a termék, amit abból csinálni lehet. Azt gondolom, miután nem lá ttam azokat a vidékfejlesztési programokat, amelyekben tételesen le van írva, hogy lesz attól több foglalkoztatás a faluban, ha a fejlesztési forrásnak nem a 13 százalékát tesszük oda, hanem 30at... Lehet, hogy az összes templomot, ravatalozót, kultúrháza t fel fogjuk építeni, csak nem lesz majd, aki használja, mondjuk, a ravatalozó kivételével. Pedig először meg kell teremteni a vidék gazdasági alapjait. Egy biztos: az agráriumra nem lehet egyedül ráhúzni a teljes foglalkoztatás ügyét. De az agrobiznisz má r lehet olyan téma, és ebbe valahol beleférnek ezek a mellékágak, de nem lehet az a fő irány. Nem hiszek abban, hogy most modernizáció nélkül ebből a csapdahelyzetből, amibe Európában kerültünk, már a saját piacaink vesztéséből, ami nemcsak az élelmiszerb iztonsággal kapcsolatos, ki tudunk kerülni. Ez azért van, mert vannak olyanok, Horváth professzor úr mondta, akik olcsóbban, profibban, jobban csinálják, amit mi csinálunk. Ha nem ilyenek leszünk, akkor regélhetünk mindenről, csinálhatunk nagyonnagyon szé p programokat, csak nem lesz, akivel megvalósítsuk a végén. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Nem tudom megállni, ne haragudjon, képviselő úr, hogy ne mondjam, 60 milliárd forintunk maradt volna benn az Európai Unió ka sszájában, ha annak a programnak a mentén haladtunk volna, amit többek között képviselő úr szakértőként csinált. Melyik volt a jobb megoldás? Vigyük át a pénzt? Ráadásul agrárkörnyezetgazdálkodásra vittünk át 20 milliárdot olyan forrásokból, amelyekre oly an pályázatok kerültek kiírásra, például állatjóléti ügyben, amilyen állattartó üzem Magyarországon nem létezik. Azt valaki csak megcsinálta, és nem gondolta végig, hogy mi van ebben az országban. Ott maradt volna az összes forrásunk, bent maradt volna a r endszerben. Itt el kellett döntenünk, hogy kint hagyunk 60 milliárd forintot az Európai Unió kasszájában, vagy urambocsá, a top upra átcsoportosítjuk, ami még mindig jobb, és biztos, hogy nem mindenki ért önnel egyet még ezen az oldalon sem. (Dr. Ángyá n József: Nem mondtam ezt, bocsánat.) Én azt mondom, hogy kell top up, nagyon is kell. De azon lehet meditálni, hogy a top upnak hány százalékát hagyom a gabonatermesztés ágán, és mennyit adok az állattartásra, például a legeltetéses állattartásra. Ebben s zerintem megint van közös pont, amiről beszéltünk. A kutatóintézetek, iskolák kérdésébe nem akarok belemenni, mert még messze nincs vége a dolognak. Nyilván nem arról szól a történet, hogy itt minden fel lesz számolva, de azé rt egyet szeretnék mondani, és szeretném, ha professzor úr megerősítené. Amerikában egyetlenegy állami kutatóintézet nincs, uraim. És ennek ellenére szerintem van olyan szintű innováció, mint nálunk. Nem hiszek abban, hogy csak állami zsinóron tartott, vag y állami cumisüvegen tartott kutatóintézetek az egyedül üdvözítők. Adjunk nekik megrendelést, adjunk nekik feladatot, de vállalják azt a kockázatot, hogy ha hülyeséget csinálnak, azért feleljenek. Mert most nem erről van szó. Itt arról volt szó, hogy megél egy kéthektáros szőlőtermelő Ausztriában, 30 hektáros kutatóintézetnek meg 200 millió forintot kell adnunk évente. Annak a 30 hektárból vastagon meg kellene élnie. Csak nem ez a szemlélet van. Ebben a szemléletben biztos, hogy változtatás lesz. Sajnos, az iskoláknál meg az a probléma, és ez kevésbé jellemző a mi intézményeinkre, szeretném jelezni, és ezért is próbálunk valamilyen szinten ragaszkodni a rendszerhez, hogy milyen kezelésben és hogyan, ezen még van vita, hogy az egyéb intézményeknél pontosan ez eket a szakmákat hagyták abba először, mert nem volt rá jelentkező. A mezőgazdasági iskolában most már képeznek mindent, csak nem mezőgazdasági gépszerelőt, nem mezőgazdasági állattenyésztőt, növénytermesztőt, hanem képeznek hentest, pincért, kereskedőt, n em akarom sorolni. Tudom, mert nálunk is van ilyen iskola. (17.00) Tudom, hogy ezek a szakok sorban megszűntek. Azt gondolom, a szakmának a nimbuszát kell visszaállítani, és akkor talán majd visszamennek ezek a gyerekek a szakmába is.
