Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. november 7 (29. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz):
1320 A kormány a párttörvény hiányosságai kiküszö bölésének az érdekében ez év júniusban T/237. számon törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez. A javaslat tartalmát képviselő úr nagyon pontosan vázolta fel. Valóban ezek azok a kérdések, amelyekre olyan új szabályozást kellene az Országgyűlésnek m egalkotnia, amely garanciális jelentőségű, és amely valóban biztosítja azt, hogy a párt finanszírozása átlátható, nyilvános és a különböző visszaéléseket elkerülő lehessen. A kormány a maga részéről megtette javaslatát. A tárgykör szabályozása az alkotmány rendelkezésének és a társadalom elvárásának megfelelően széles körű politikai konszenzust igényel, lévén, hogy kétharmados törvényről van szó. Ennek kialakítása érdekében a kormány nyitott a további vitára, és támogatni fogja a konszenzusos megoldásokat. Azt gondolom - ahogy képviselő úr is utalt erre napirend előtti felszólalásában , minden parlamenti párt közös érdeke, hogy a pártfinanszírozás kérdését végre rendbe tegyük. Ez segíthet abban is, hogy a korrupciógyanús szituációk elkerülhetők legyenek, és természetesen hozzájárul a pártok presztízsének javításához, hiszen a pártfinanszírozás a garanciális jogi szabályozás következtében nyitott és átlátható lesz. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszt er úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az utolsó napirend előtti felszólaláshoz érkeztünk. Lezsák Sándor frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, “Mindszenty József bíboros, hercegprímás emléktáblája a Parlament épületében” címmel kív ánja ezt megtenni. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. Parancsoljon! LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! November 4én egy ötven évvel ezelőtti eseményre emlékezve Szili Katalin házelnök asszonnyal, a parlamenti p ártok képviselőinek jelenlétében emléktáblát avattunk a Parlament épületében. 1956. november 3án az emléktábla mögötti stúdióból intézett rádiószózatot a nemzethez a katolikus egyház első embere, Esztergom érseke, Mindszenty József bíboros, hercegprímás. Az emléktáblán a rádióbeszédből rövid részlet olvasható: “A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen, szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.” Erről a negyedórás rádióbeszédről az elmúlt évtizedekben sok minden olyat elmondtak, belehazudtak, ami nem volt benne, és sok mindent elhallgattak, ami benne volt. Nincs egyetlen olyan mondat vagy kifejezés, amit időszerűtlenné tett volna a következő fél évszázad. A világtó l elzárt börtönévek alatt a hercegprímás megőrizte valóságérzékét. Felismerte az európai folyamatok máig ható lényegét, a nemzetállamok egymásrautaltságát, szövetségének szükségét. Elismerte a szociális érdektől korlátolt magántulajdont. Mai szóhasználatta l azt mondhatnánk, hogy felismerte a szociális piacgazdaság szabályai alapján korlátozott magántulajdon fontosságát. Szükségesnek ítélte a szabad választások megtartását. Törvényes felelősségre vonást helyezett kilátásba, és erősen óvta az országot a magán bosszúktól. Alapelvként szólt a lelkiismereti szabadságról, az egyesülési és sajtószabadságról, a nemzeti kultúrához és a szabad művelődéshez fűződő jogokról. Hangsúlyozta, hogy az országépítés fontos feladatát csak jogállami keretekben a nemzeti összefogá s képes megvalósítani. Óvott a túlzott pártosodástól. Joggal várta el “a keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását”. Mindszenty bíboros jelmondata, életcélja volt a Pannonia Sacra, egy olyan keresztény alapokon álló Magyarország megteremtése, ahol kiki szabadon követheti a számára szent vallásos életfelfogást, kialakíthatja a maga szilárd erkölcsi tartását, és ennek nyomán nem hódol be az anyagi, materiális él vezetek által sugallt önszeretetre, önzésre alapozott világnézeteknek. A kádári önkényuralom időszakában a marxista történészek tudatosan eltorzították és meghamisították Mindszenty életútját. Ennek következményei itthon ma is érzékelhetők. A külvilág a ke zdetek óta
