Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - Az ENSZ libanoni békefenntartó missziójában (UNIFIL) való magyar részvételről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
128 Köszönöm a szót, elnök úr. Tis ztelt Ház! Személyes véleményemet kell elmondanom. Szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországnak sem most, sem a későbbiek folyamán Európa határain túl semmilyen katonai kötelezettségvállalásban nem kellene részt venni. Szilárd meggyőződésem az is, hogy az e lkövetkezendő időknek sokkal inkább kellene szólni, hogy a magyar hadsereget fejlesszék, erősítsék, mintsem olyan kötelezettségvállalások következzenek be, amelyek az egyébként is szűkös vagy majdnem teljesen ellehetetlenült anyagi forrásokat tovább csökke ntik. Nem áll érdekében az országnak, ezt nagyon határozottan állítom, olyan kötelezettségvállalásokban részt venni, amelyek egyébként is csak presztízsjellegűek lennének, de a presztízs adott esetben, többnyire, mint ahogy azt az afganisztáni ügynél is lá thattuk, súlyos anyagi kihatásokkal is jár. Mindezek alapján személyemben az előterjesztést támogatni nem tudom. Szeretném megerősíteni továbbá azt, nem tartom helyénvalónak, hogy miközben rendszeresen arról beszélünk, hogy milyen fontos a parlament megerő sítése, a parlament reputációjának a közvélemény előtti erősítése, eközben rendszeresen előfordul, hogy fontos és nagyon fontos kérdésekben Házszabálytól való eltéréssel tárgyalunk olyan ügyeket, amelyeknél meggyőződésem szerint sokkal szélesebb körű és so kkal komolyabb hozzászólásokra lenne szükség a jövőben. Ezért fontolja meg a Ház a jövőben, sokkal jobban fontolja meg, mikor járul hozzá a Házszabálytól való eltéréshez, és úgy gondolom, ebben az esetben legalább egy kicsikét nőni fog a Ház tekintélye is. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Eörsi Mátyás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjének. Parancsoljon! DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ) : Tisztelt Országgyűlés! Azért kért em szót, mert nem tartottam volna helyesnek, hogy a képviselői hozzászólások között csak egyetlen, a javaslattal vitatkozó, annak céljait kétségbe vonó hozzászólás hangozzék el. Két dologban azonban szeretném TuriKovács Béla képviselő úr hozzászólását fol ytatni. Az egyik: érdemese ezekről vitatkozni? Igen. Ha van arra mód, hogy ezt ne rendkívüli tárgyalásban vitassa meg az Országgyűlés, hanem egy komoly vitát folytasson, akkor ezt én támogatom. Jogosnak tartom azt a kérdésfeltevést is, amit mindig feltesz ünk magunknak, amikor Magyarország katonai nemzetközi szerepvállalásáról van szó. Ez a kérdés úgy hangzik, hogy vane magyar érdek a KözelKeleten, jelesül DélLibanonban. Szeretném az Országgyűlést tájékoztatni arról, hogy nem olyan ré gen egy nemzetközi közvéleménykutató intézet egész Európában megkérdezte a polgárokat arról, mit tartanak Európa, tehát a saját életük szempontjából a legnagyobb biztonsági kockázatnak. És az európai lakosságnak mintegy 80 százaléka, tehát nem egy enyhe t öbbség, hanem egy nagyon jelentős többsége nem ÉszakKoreát, nem is Iránt, hanem a KözelKeletet jelölte meg mint olyan konfliktusgócot, amely Európa, következésképpen az ő életük szempontjából is kockázatokkal jár. Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hog yha Európa egésze ezt így érzi, miért nem éreznénk ezt mi, magyarok is ekképpen. Valóban, nem olyan régen a televízió előtt is követhettük a déllibanoni konfliktust, sokan úgy éreztük, hogy ez a mi mindennapjaink biztonságérzete szempontjából jelentőségge l bír. Tudjuk, hogy ebben a globalizált világban - amit lehet szeretni, és lehet nem szeretni, sokan nem szeretik, én speciel szeretem - ezek a konfliktusgócok nem elszigeteltek egymástól. Ha egyetértünk abban, hogy Európa, ezen belül Magyarország és az él etünk szempontjából fontos, hogy a KözelKeleten a konfliktust meg lehessen oldani, vagy további konfliktusokat meg lehessen előzni, és ebben a nemzetközi közösség részt vesz, márpedig ez történik, akkor Magyarországnak érdemes ebben részt vennie, hogy ezz el is kifejezzük, részesei vagyunk a nemzetközi világban nemcsak a stabilitásnak és a békének, hanem azon konfliktusok feloldásának is, amelyek ezt a békét fenyegetik.
